Rekorderedmények és homokszemek

A szektorral kapcsolatban gyakran hangoztatott aggodalmak egy része láthatóan nem vált be: a kamatmarzs egyelőre alig szűkül, a kamatkörnyezet további drasztikus változására már nem kell számítani, a hatékonysági mutatók egyre jobbak, és persze dinamikusan növekednek a nem kamatjellegű bevételek is.

Bizonyos tendenciákból ugyanakkor arra lehet következtetni, hogy kerültek már homokszemek az egyelőre gyorsan száguldó gépezet fogaskerekei közé.

A PSZÁF által nemrég közzétett negyedéves statisztika növekedési mutatóit csak a kormányzatnak nyújtott autópálya-építési hitel egyszeri hatása mentette meg, amely a hitelállományban 72 milliárdos többletet okozott. A vállalkozói hitelezés növekedése az első negyedévben ugyanakkor mindössze három százalékot ért el - egy évvel korábban még 3,7 százalékot -, és a háztartások hitelezésének bővülése is alig több mint a fele a bázisidőszakinak.

A bankszektor teljes portfóliójának minőségi összetétele valamivel javult ugyan az év első hónapjában, ám a mérlegen belül folytatódott a problémás tételek arányának növekedése. A vállalkozások hiteleinél még nem is annyira aggasztó a helyzet - ott csak a külön figyelendő tételek aránya okozott változást -, a háztartások kölcsöneinek 2,65 százaléka viszont már problémásnak minősül. Ez az arány persze még mindig nagyon jónak számít nemzetközi összehasonlításban, de a romló tendencia mindenképpen intenzívebb tartalékolásra kényszeríti a hitelintézeteket. Figyelemre méltó a portfólióminőség szempontjából a lejárt követelések arányának növekedése is: a lakossági hiteleken belül ezen tételek aránya - három hónap alatt! - 3,5-ről négy százalékra növekedett.

Úgy tűnik, a deviza alapú hitelek terjedésének megállításához nem volt elég a jegybanki alapkamat összesen több mint 200 bázispontos mérséklődése sem. Az újonnan felvett kölcsönök nagyobb része még mindig deviza alapú, így az ilyen típusú hitelek aránya a háztartások összhitelállományán belül meghaladja a 17 százalékot. (A szektor egyes szereplői egyébként ennek az évnek a második felétől várták a devizahitelek visszaszorulását a forintkölcsönök javára, ám az utóbbi időszakban mintha elhalkultak volna az ezzel kapcsolatos vélekedések. Sőt, akad olyan - igaz, nem banki - szereplő, amely néhány hónapja dobta piacra deviza alapú termékeit.)

A lanyhuló hitelfelvételi kedv ellensúlyozása érdekében emellett fokozatosan tesztelik a felügyelet tűrőképességét a bankok. A piacon szaporodnak az első látásra nagyon kedvező, ám nem az egész futamidőre kiterjedő akciós ajánlatok, amelyek irreálisan alacsony törlesztőrészletekkel kecsegtetik a gyanútlan adósokat, erőn felüli vállalásokra ösztönözve őket. Ennél is aggasztóbb tendencia, hogy - szintén az erős verseny miatt - a piaci szereplők olyan hitelképességű adósjelöltekkel is kénytelenek foglalkozni, akikkel egy-két évvel ezelőtt még szóba sem álltak volna.

A nyereség csökkenésének irányában hat a - szintén a növekedési kényszerből adódó - beruházási igény. A hazai bankok fiókhálózata a következő két-három év alatt nagyjából ötö-dével nő majd, amely több tíz milliárdos kiadást jelent. E veszélyekhez és negatív hatásokhoz járul még adalékként a banki különadó bevezetése, amely a pénzügyi tárca számításai szerint is legalább 30 milliárdos többletterhet jelent az érintetteknek.

A hazai bankok mögött álló pénzügyi csoportokat az elért profit, a nyereségesség és a költség-bevétel arány alakulása érdekli, és romló környezet, banki különadó ide vagy oda, az elvárások a magyar hitelintézetekkel szemben is ugyanolyan erősek, mint régiós társaikkal kapcsolatban. Éppen ezért bárki biztos lehet abban, hogy a magyar bankszektor - csakúgy, mint a korábbi években - 2005-ben is hozza majd a tőle elvárt nyereséget: vitatkozni csak a túlteljesítés mértékén lehet.