BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Az egykulcsos adó bűvöletében

Az utóbbi időben az adócsökkentés, adóreform mellett az egykulcsos adó bevezetése uralja a hazai politikai s valamivel kisebb mértékben a gazdasági megnyilatkozásokat. Hivatkozási alap Szlovákia és részben Románia. Bár meggyőző, valós tapasztalatok még nincsenek, a volt miniszterelnök is úgy véli, elkerülhetetlen a szomszédok követése.
2005.07.13., szerda 00:00

Megítélésem szerint a jövő évi választások felajzottságában is higgadtan kellene megítélni az egykulcsos adó hazai bevezetésének gazdasági, társadalmi következményeit. Szlovákia esetében például nagyon is kérdéses, hogy az egykulcsos adó milyen szerepet játszik a mostani - kétségtelenül érzékelhető - fellendülésben, vagy inkább a szlovák társadalmi-gazdasági átalakulás "megkésettségéből" adódó hatásokról van szó. Romániában még nincsenek érdemleges pozitív hatások, de figyelemre méltó az EU illetékesének minapi kétkedő vélekedése, hogy a bevezetett 16 százalékos adókulcs elegendő lehet-e.

A szomszédos országok egykulcsos adórendszerének esetleges sikertelensége vagy sikere legyen az ő bajuk vagy örömük, igazából az egykulcsos adó bevezetésének gazdasági racionalitása nem ebben az összefüggésben kérdőjelezhető meg. Az kétségtelenül igaz, hogy az EU egészét tekintve az adók és az adókulcsok fokozatos kiegyenlítődése lesz a meghatározó trend, de az elmúlt évtizedekben e vonatkozásban nem történt gyors és látványos változás. Úgy tűnik, a "nemzeti adórendszerek" nagyon masszív, alapjaiban nehezen változtatható struktúrák, amelyek nemcsak gazdasági szempontból "ellenállók", hanem a kialakult és megcsontosodott közvélekedés is erősíti azt.

Ami az egykulcsos adó hazai bevezetése mellett elhangzik, az az átláthatóság, az egyszerűség, továbbá a semleges, normatív jelleg. Elismerve, hogy az adórendszer egyszerűsége és átláthatósága az egykulcsos adórendszer bevezetésével javul, az ezzel kapcsolatos ellenérzéseim nem formaiak, hanem döntően gazdaságpolitikai természetűek. Magyarországon a politikában és a szélesebb közvéleményben az adórendszer szinte kizárólagosan csak mint a költségvetés bevétele jelenik meg, pedig az adórendszer gazdasági ösztönző, korlátozó, terelő hatása éppen az adó alapját képező jövedelmek alakításának egyik fontos kormányzati eszköze. Az egykulcsos adó nálunk - mind a termelői, mind a lakossági szférában kialakult és csak nehezen módosítható kiáltó aránytalanságok közepette - nemcsak a társadalmi szolidaritás teljes száműzését jelenti, hanem a gazdaságpolitika eszköztárából kiiktatja az egyik legfontosabb, hosszabb távon is nemzeti döntési körben maradó kormányzati lehetőséget. Szerintem adórendszerünkben nem az egykulcsos adó bevezetéséről kellene sehova se vezető vitát folytatni, hanem a kedvezmények, kivételek, mentességek áttekinthetetlen dzsungelét kellene átláthatóvá tenni.

Gyanúm szerint az egykulcsos adó bevezetését központi témává avató politikai, választási szándék azt próbálja leplezni, hogy a magyar költségvetés alapproblémája nem a kiadási oldalnak a késő Kádár-korszaki természetéből fakad, hanem a bevételi oldalt tápláló adórendszerből. Gyanúm másik vonatkozása, hogy - ki nem mondva - a 2006. évi választások gazdasági gumicsontja az adócsökkentés és/vagy az egykulcsos adó jól hangzó, a szélesebb közvélemény megnyerését szolgáló témája lesz, és mindkét szemben álló politikai erő mélyen hallgat a költségvetési kiadások újragondolásáról, amely társadalmi ellenszenvet, érdeksérelmeket gerjeszthet, és a rendszerváltás óta késik. Pedig a költségvetés kiadásának új alapokra és elvekre helyezése, a hatékonyabb gazdálkodási modellek kiépítése, a verseny és a magánkezdeményezések fokozatos életre hívása nélkül a bevételi oldalon gyakorlatilag "béna kacsa" minden adóreform, de különösen értelmetlen az egykulcsos adórendszer bevezetésének szorgalmazása. Ugyanis az egykulcsos adórendszer nem szélesíti az adóalapot, a költségvetési hiány csökkentésének követelménye pedig érdemi mérséklést nem tesz lehetővé, sőt a kiadási oldal jelenlegi struktúrájának és működési jellegének változatlanul hagyása a dolog természetéből adódóan egyre növekvő bevételeket feltételez. Az egykulcsos adó esetleges bevezetése ebben a helyzetben csupán azt eredményezheti, hogy az irritáló lakossági jövedelemkülönbségeket - a fűnyíróelv szerint - normatív teherrel sújtja. A kérdés ezek után csupán az, hogy - az adóelkerülők és a kiugróan magas jövedelmeket élvezőkön kívül - kiknek az érdekeit szolgálja az egykulcsos adó bevezetése.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.