Az EIB szerint nem hajtunk eléggé a pénzükért

Nem csoda, ha a kedves olvasó keveset hallott még az EIB-ről. Az intézmény szerény publicitás mellett nyújt visszatérítendő, ám igen kedvező feltételű hiteleket az európai integráció elősegítésére, infrastrukturális vagy ipari fejlesztésekre, különféle finanszírozási konstrukciók létrehozására, vagy éppen (kereskedelmi bankokon keresztül) kisvállalkozások tőkehiányának enyhítésére. Finoman szólva nem reklámozza magát túlságosan. S bár tavaly 43,2 milliárd eurónyi friss hitelt helyezett ki (zömében az EU-tagállamokba), amely több mint kétszerese a Világbank által adott 22,3 milliárd dollárnak, mégis sokkal kevésbé ismert, mint az utóbbi intézmény.

A gond az, hogy úgy tűnik, a hazai döntéshozók körében sem ismert eléggé az EIB. Legalábbis a bank alelnöke aktívabb fellépést vár a magyar hatóságoktól a források megszerzéséért. Noha Wolfgang Roth éppen azért látogatott tegnap Budapestre, hogy aláírja az EIB történetének eddigi legnagyobb hitelszerződését valamely új tagállammal, szerinte ez még kevés. Magyar újságírókkal találkozva az alelnök abbéli meggyőződését hangoztatta, hogy az EIB-nek a mostaninál jóval több hitelt kellene nyújtania a kelet- és közép-európai térség számára, mert errefelé "nagy a szükség olcsó és hosszú lejáratú tőkére". A bank kész is a hitelnyújtásra, de az alelnök szerint a kedvezményezett országok nem mindig "nyomulnak" olyan erőteljesen a forrásokért, mint a régi tagállamok (ahol már csökkenteni szeretné új kihelyezéseit a bank, de még mindig a hitelportfólió nyolcvan százaléka jut nekik).

Pedig szakértők szerint bőven megérné egy kicsit jobban hajtani az EIB-pénzekért. A hitelintézet a piacinál jóval kedvezőbb kamatfeltételekkel, hosszabb futamidővel és hosszabb türelmi idővel kínál fejlesztési kölcsönöket, elsősorban az uniós tagállamok számára, de a fejlődő országoknak is. Erre jó példa a tegnap aláírt két szerződés: ott hat-hétéves türelmi időt szabtak, huszonöt évet a viszszafizetésre, a kamatszint pedig a háromhavi Euriborhoz van közel. Hasonló kedvező konstrukciót nehéz találni a visszatérítendő kölcsönök világában, ráadásul az EIB-hitel az EU-támogatások önrészének finanszírozására is felhasználható.

Magyarországnak eddig (a tegnapi hitelekkel együtt) összesen 5,5 milliárd eurónyi hitelt adott az EIB az 1990-es első kölcsön óta, ebből 3,4 milliárdot 2003 óta. A tavalyiak között volt vasút-rehabilitációs projekt is, de Roth alelnök szeretne sokkal több pénzt adni a magyar vasútnak. Mint mondta, "botrányos", hogy milyen lassan mennek a vonatok a közép-európai térségben, ezen változtatni kell, különösen Magyarországon, amely közismerten tranzitország. Bonni otthonomból negyven perc alatt a frankfurti repülőtéren vagyok vonattal, kétszer olyan gyorsan, mint ha autópályán mennék - Wolfgang Roth szerint ehhez hasonlóan versenyképesnek kellene lennie a vasútnak a közúttal szemben a kelet- és közép-európai térségben is.

Az EIB-alelnök sürgetése mindazonáltal nem jelenti azt, hogy ne lennének újabb tervek a bank bevonására hosszú távú projektek magyarországi finanszírozására. A bank tisztviselői tegnap elmondták, hogy szoros együttműködést terveznek a magyar kormánnyal az EU kohéziós alapjából 2007-től megvalósuló fejlesztések előkészítésére, annak érdekében, hogy 2007. január 1-jén azonnal indítható legyen jó néhány beruházás. A budapesti önkormányzattal is újabb projektek előkészítése zajlik, az EIB beszállna különféle városrehabilitációs, oktatási, egészségügyi és környezetvédelmi projektekbe is a fővárosban. Szívesen lenne aktívabb a bank vidéken is, mert a vidékfejlesztés a legfőbb integrációs célkitűzések közé tartozik.

Roth aktivitást hiányoló panasza dacára Magyarország az EIB harmadik legnagyobb "ügyfele" az új tagállamok körében. Az elmúlt öt évben Lengyelország kapta a legtöbb friss hitelt a térségben (6,2 milliárd eurót), Csehország 3,45 milliárdja révén orrhosszal előzi meg hazánkat.