A miniszterelnök-jelöltek kampányvitájának vége barátságosra sikeredett, ez azonban ne téveszszen meg bennünket. Lehet, hogy a választásokig hátralévő kilenc-tíz hónapban nem lesz szó töpörödésről és zsugorodásról, és egy főpolitikust sem biztatnak arra, hogy fogja be a száját. Ám a magyar nyelvben anynyi a jelző, mint a pelyva, és a statisztikákban annyi a különféleképpen mazsolázható és magyarázható tény, mint a nyű. Ahogyan eddig, ezentúl is megtalálja a kifejezéseket mindkét vezér ahhoz, hogy markánsan minősítse a másikat.
Butaság kapásból arról elmélkedni, hogy Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor nyerte-e a párbajt. A történtek hatása hoszszú távon érvényesül - és ebben már közrejátszanak a kommentárok és az újabb fejlemények is.
Egy-két ínyencséget mégis helyes felidézni.
A koalíció első embere megint az ellenzék ellenzékének pozíciójába lavírozta magát. A kezdeményezéssel kihívóját hívta ki, s a találkozó alatt sem saját elképzeléseiről, hanem a Fidesz-elnök beszédeiről és 1998-2002 közötti teljesítményéről kívánt társalogni. De hiába ragadta magához sebtében a mikrofont - már-már riporteri erényeket csillogtatva -, a tematikát ellenfele határozta meg konkrét felvetéseivel.
Csakhogy van egy másik olvasat is. Gyurcsány épp az utóbbi napokban nyilatkozta, hogy az "isteni" Orbánt vissza kell hozni a földre. Márpedig azzal, hogy egy asztal mellé ültek, ugyanarra a "polcra" kerültek. Gondoljunk arra, legutóbb a szocialisták mennyit szerencsétlenkedtek, amíg rátaláltak Medgyessy Péterre. Innen nézvést egy biztos: pénteken láttuk az embert, aki 2006 után kormányozni fogja Magyarországot. (GA)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.