Keményebb kézzel

Miközben a BKV megerősített ellenőrzésével igyekszik megrendszabályozni a potyázókat, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete bírságolt, az Állami Számvevőszék felszólított, a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálódott, a Közbeszerzési Döntőbizottság megsemmisített, az építkezéseken több lett az ellenőr. Sőt, még egy szupermarketet is bezártak a fertőzött húsáru nem megfelelő kezelése miatt, s mintha a fogyasztóvédelem is jobban hallatná a hangját.

A közgazdaságtan alaptételei szerint az államnak csak ott szabad beavatkoznia, ahol a piac nem működik hatékonyan, s feltétlenül ellátandó feladata a jogbiztonság megteremtése, a törvények betartatása. Márpedig a különféle munkavédelmi, foglalkoztatási, egészségügyi, fogyasztóvédelmi rendszabályok alkalmazása éppen ilyen terület.

Az, hogy a közigazgatás végre kezdi komolyan venni ezen mindeddig háttérbe szorított feladatát, sokat segíthet a nyugati gazdálkodási kultúra honi elterjesztésében. Az elmúlt, valamivel több mint tíz esztendőben ugyanis jó pár példát láttunk arra, hogy a Magyarországra települő, különféle kedvezményekkel megtámogatott befektetők "otthon felejtették" üzleti moráljukat, a rendszerváltás után alakuló magyar cégek közt pedig szép számmal voltak a profiton kívül mással nemigen törődő szerencselovagok. Ilyen körülmények közt az etikusan vagy csak törvényesen ténykedő konkurenseik bizony sokszor versenyhátrányba kerültek.

Így lehet, hogy egyes ágazatokban az elmúlt években az az általános nézet alakult ki, hogy ha egy cég csak legális eszközökkel próbál dolgozni, hosszú távon életképtelenné válik. Ebben nem kis részt közrejátszott az is, hogy miközben a legnagyobb piaci szereplők jórészt tőkeerős multinacionális csoportok helyi érdekeltségei lettek, a különféle felügyeletek által kiszabható bírságok korántsem tartottak lépést a cégek teherviselő képességével és az egy-egy visszaélés révén elérhető előnyökkel.

Ezért aztán a Nyugaton korrekten dolgozó cégek itthon kartellt alakítanak, a nagy dirrel-durral beharangozott akciós termékből csak néhány órára elegendő készletet rendelnek, a polcokra kiírtnál rendszeresen többet számláznak, vagy "elfelejtenek" fizetni beszállítóiknak, alvállalkozóiknak. Az építőipari kivitelezők életveszélyes épületeket adhatnak át, a jó nevű márka autókereskedője az egykor totálkáros kocsit is hibátlanként adhatja tovább, az uzsorahitel nyíltan reklámozható, s ha nem írja elő törvény, a bútorokhoz nem adnak garanciát.

Az elmúlt időszakban tehát egyértelműen kiderült: itthon nem működik az amerikai piacszervezési elv, amely szerint a jól felfogott üzleti érdek gátolja meg a vállalkozót abban, hogy fogyasztóit kihasználja. Ehelyett a poroszos, a gyenge fogyasztót az erőfölényben lévő vállalkozótól megvédő államra van szükség, amely rendületlenül őrködik a piac tisztaságán.

Valószínűleg sokat segítene a számlaadási fegyelem mellett a kiszolgálás színvonalán, így az emberek életminőségén az is, ha a sűrűn átvilágított boltosok mindenkiben potenciális ellenőrt látnának. Ha pedig a cégbíróságok kezdenék végre nemcsak alaki, de szakmai alapon is ellenőrizni és bírságolni a mulasztót, az az üzleti életben teremtene nagyobb biztonságot.

Éppen ezért örvendetes, hogy a kormány - még ha saját adóbevételeinek növelésére törekedve is - szigorított az ellenőrzéseken, s néhol a felügyeletek megerősítését is kilátásba helyezték. Már csak az kéne, hogy a járvány elterjedjen. A BKV példáján ugyanis jól látszik: az ellenőrök behozzák, amibe kerülnek.