Két százalék eltérés
Míg 2002 az amerikai recesszió és az európai dekonjunktúra időszaka, addig a 2004-2005-ös időszak a globális konjunktúra ideje: a magyar gazdaságnak így nem a 2002-es, hanem a 2000-ben mért öt százalék feletti GDP-növekedést kellene teljesítenie 2005-ben. Mi az oka annak, hogy a gazdasági növekedésben két százalékkal kisebb, a munkanélküliségi ráta esetében éppen fordítva, két százalékkal magasabb a 2005. első félévi teljesítmény ahhoz képest, amit a globális és európai konjunktúra helyzete, valamint a korábbi összemérhető gazdasági időszak teljesítménye indokolna?
A válasz a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás szerkezetében rejtőzik. 2004-2005-ben a magyar gazdaság növekedése szinte teljes egészében az exporttöbbletből, illetve az exporthoz kapcsolódó beruházásokból jön. Ezt tükrözi a tőzsdei cégek szárnyalása, a nagy exportálók kiváló exportteljesítménye, valamint az üzleti beruházások eltolódása a nagyobb, döntően exportkapacitásokat bővítő szerkezet felé. Az ellenpróba is ezt mutatja, mert az ötven főnél kevesebbet foglalkoztató hazai kisvállalkozások teljesítménye stagnál, beruházásai visszaesnek, és a következő 12 hónapra adott konjunktúrafelmérés szerint az 1996 utáni időszak eddig mért legrosszabb prognózisát adják a következő egy év üzleti forgalmára, foglalkoztatására, beruházási szándékaira és profitjára. Az exportálók és a nagyok dinamikája húzza a gazdaságot, míg a belső piacra termelők és szolgáltatók stagnálása visszatartja a növekedési dinamikát. E két ellentétes hatás eredője a kétszázalékos eltérés: a GDP növekedésében ez két százalékkal kisebb, a munkanélküliség terén két százalékkal nagyobb számot hoz az összemérhető időszakhoz, illetve a lehetséges teljesítményhez képest.
A gazdasági növekedés szerkezetében egyértelmű eltolódás következett be az export javára és a belföldi piac rovására, ezt a közgazdászok többsége egyetértően fogadja. A növekedési szerkezet változását talán legjobban az építőipari teljesítmény mutatja. Míg a korábbiban a lakásépítkezések, addig az új szerkezetben az autópálya-építések húzzák az építőipar teljesítményét. Előbbi a hazai kisvállalkozások, utóbbi a nagy cégek teljesítményét növeli. Az autópálya-építések a lakásépítkezésekhez képest magasabb eszköz- és tőkeigénnyel és alacsonyabb élőmunka-felhasználással járnak, így ha előbbi húzza az építőipart, akkor kisebb, ha utóbbi, akkor magasabb lesz az építőiparban a foglalkoztatás. Természetesen ez a munkanélküliségi rátában is megjelenik: ha a lakásépítések húzzák az építőipart, rajta keresztül a GDP növekedését, akkor kisebb a munkanélküliségi ráta, ha az autópálya-építések, akkor magasabb. Valóban, a 2005. első félévi - legalább - 7,2 százalékos munkanélküliségi ráta, és a korábbi évhez képest 23 ezerrel kevesebb üres álláshely mögött a hazai kisvállalkozások stagnálása és a nagy exportálók dinamikus bővülése áll.
A növekedés szerkezetében történt fordulat - tehát az export javára változó teljesítmény - és a GDP-növekedés dinamikája között is szoros az összefüggés, mert az export hozzáadott értéke lényegesen kisebb, mint a belső piacra történő árutermelés hozzáadottérték-tartalma. Ha nő a nagy cégek exportjának részaránya a GDP-termelésben a hazai kisvállalkozások teljesítményéhez képest, akkor nem csupán kisebb a foglalkoztatás és magasabb a munkanélküliség, hanem a GDP növekedési üteme is kisebb ahhoz képest, ha a kisvállalkozások belső piacon értékesített árutermelésének részaránya nőtt volna a GDP-termelésen belül. Valóban jó hír, hogy nőtt a kisvállalkozásokhoz képest kisebb foglalkoztatást és hozzáadott értéket adó exportszektor részaránya a GDP szerkezetében a nagyobb foglalkoztatást és hozzáadott értéket adó hazai kisvállalkozási szektorhoz képest?
A közgazdászok többsége szerint igen, a vállalkozók és a munkavállalók többsége szerint nem. Kinek lehet igaza? Azt gondolom - mint a dilemmák többségében -, a többségnek. A kisebb GDP-növekedés és nagyobb munkanélküliség alacsonyabb költségvetési bevételt és magasabb kiadást jelent, tehát ellentétes az államháztartásihiány-csökkentés és a 2010-es euró programjával. Igen jó hír, hogy magasabb az export, több működő tőke jön be, és dinamikusan bővülnek a nagy cégek beruházásai. A baj az, hogy a növekedés másik forrása, a hazai kisvállalkozások és a belső piac gyengélkedik.
