Ki nyerhet a helyi iparűzési adó ügyén?

Márciusban tette közzé az ún. C-475/03 számú ügyben az Európai Bíróság főtanácsosa véleményét, hogy az Olaszországban kivetett helyi adó, az IRAP összhangban áll-e a közösségi joggal. Az ügyet a cremonai körzeti adóbíróság kérésére tárgyalja az Európai Bíróság. Szakértők bennfentesekre hivatkozva tudni vélik, hogy a főtanácsos véleménye mérvadó, abból nagy valószínűséggel megjósolható a bíróság végzése is. A főtanácsos szerint az IRAP ellentétben áll a közösségi joggal, mivel a tagállamok nem alkalmazhatnak olyan adót, amely forgalmi adónak minősül. Márpedig az IRAP kétséget kizáróan annak jellegzetességeit viseli.

Tegyük félre a kételyeket, hogy a magyarországi helyi iparűzési adó esetleg mégsem ellentétes a közösségi joggal, és vizsgáljunk meg alaposabban egy másik kérdést, amely az adófizetők számára legalább ilyen fontos, de talán nem kapott kellő figyelmet. Tegyük föl tehát, hogy kimondja a bíróság: az adónem ellentétes a közösségi joggal. Mi következik ebből? Általánosan eltörlik az adókötelezettséget az Európai Unióba való belépés dátumára visszamenőleges hatálylyal? Érvényt lehet majd szerezni az önkormányzatokkal szemben a követeléseknek? Előnyben lesznek-e egyes adófizetők az adó visszafizetésére vonatkozó igényük tekintetében?

A főtanácsos véleménye részletesen foglalkozik a bírósági döntés időbeli hatályával. Először is leszögezi, hogy az irányadó esetjog alapján az adófizetők jogosultak lennének arra, hogy a közösségi jogot sértő nemzeti adót viszszatérítsék nekik. Tekintve, hogy ezen az alapon 120 milliárd eurót meghaladó összegű adó forog kockán, az olasz kormányzat azt kérte, hogy ha az IRAP közösségi jogot sért, a bíróság ítélete hatályát időben korlátozza. Erre van precedens. Volt olyan eset, amikor a bíróság a jogbiztonság igényéből kiindulva, mérlegelve a felek jóhiszeműségét és azt a kockázatot, hogy "komoly nehézség" támad, korlátozta annak lehetőségét, hogy a múltban jóhiszeműen létesített jogviszonyokat az egyik fél megkérdőjelezhesse a bíróság értelmező végzésére apellálva. Ami a jóhiszeműséget illeti, a főtanácsos emlékeztet rá, hogy a perben az olasz kormányzat hivatkozik arra, hogy az IRAP tekintetében kikérte az Európai Bizottság véleményét, és a vám- és adóügyi főbiztos úgy foglalt állást, hogy az nem ellentétes a hozzáadottérték-adóra vonatkozó rendelkezésekkel. Ami a komoly nehézség kockázatát illeti, az olasz kormányzat a szóban forgó összeg rendkívüli nagyságrendjére hivatkozik, és arra, hogy az IRAP a legfőbb, ha nem az egyetlen jövedelme a régióknak, amelynek visszafizetése katasztrofális hatással lenne rájuk.

A főtanácsos emlékeztet rá, volt olyan eset is, amikor a bíróság úgy foglalt állást, hogy a korlátozás nélküli visszamenőleges hatályú végzés "visszamenőleg zűrzavarba taszítaná az önkormányzatok finanszírozási rendszerét". Ebben az ügyben mondta ki a bíróság: kizárt, hogy az ítélet alapján olyan adó visszafizetésére kerüljön sor, amelyet az ítéletet megelőzően vetettek ki, kivéve, ha az igénylő már az ítélet előtt jogi eljárást indított, vagy azzal ekvivalens igazgatási eljárási lépést tett. Föltehetőleg ez indított sokakat arra, hogy valamilyen lépést kell tennie a magyar helyi iparűzési adó ügyében, különben hátrányosabb helyzetbe kerülhet, mint mások.

A főtanácsos elemzése azonban tovább megy. Először is emlékeztet rá, hogy a szóban forgó esetben hozott ítélet hatására számos helyi hatóság olyan jogszabály-módosítást vezetett be, amely végső soron megakadályozta, hogy az adófizetők visszaigényelhessék a tőlük jogtalanul beszedett adót. Ezeket a jogszabály-módosításokat az ítélet közzétételét követően és a már folyamatban lévő ügyekre is kiterjedő hatállyal hozták a helyi hatóságok.

A főtanácsos azt is megállapítja, hogy a jelen ügy kimenetelére spekulálva Olaszországban számos adófizető kezdeményezett már lépéseket az IRAP visszafizetésére. Az adófizetők által követett különböző taktikák hatására a helyi önkormányzatok finanszírozása komoly veszélybe kerülhet (anélkül, hogy az adófizetők számára hosszú távú előny jelentkezhetne, hiszen a finanszírozási hiányt valószínűleg valamely más adóval kell majd megoldani). Ezért a főtanácsos megfontolásra ajánlja, hogy a bíróság - jelentős újításként - a német alkotmánybíróság által gyakran alkalmazott módszert kövesse. A jogszabály törvénytelenné minősítése esetén csak egy meghatározott jövőbeli időponttól lehessen követeléssel föllépni az állammal szemben.

Hogy mindezek alapján mi a legjobb taktika a magyarországi helyi iparűzési adót illetően? Arra magam is jó esélyt látok, hogy az Európai Bíróság ezt az adónemet is a közösségi joggal ellentétesnek minősítené. Az ítélet időbeli hatályát tekintve azonban az ügy még az IRAP eseténél is bonyolultabb. A bíróság aligha hagyhatja majd teljesen figyelmen kívül, hogy a helyi iparűzési adó ügyében az adófizetői taktikákat már az IRAP-ügy is befolyásolja. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy nyilvánvalóan egy úgynevezett társadalmi csapdával van dolgunk: minél többen tesznek lépéseket, minél több adót kell majd az önkormányzatoknak esetleg visszafizetniük, annál nagyobb a valószínűsége, hogy azt más formában, más elosztásban az adófizetőknek mégis meg kell majd fizetniük a fiskális egyensúly helyreállítása érdekében.