Kína felértékelése

Egy nappal azután értékelte fel Peking a kínai valutát, hogy a Pentagon nyilvánosságra hozta éves jelentését az ázsiai óriás haderőinek várható fejlődési irányairól. Aligha véletlen az egybeesés, és mindkét fejleményt hosszas belső viták előzték meg.

Washingtonból tudható, hogy a Pentagon értékelése lehetett volna keményebb is annál, mint ami végül kikerült, s amely szerint az USA csak nagyon távlatilag tekinti magára nézve esetlegesen veszélyesnek a kínai katonai fejlődést; rövid és középtávon az ezek szerint már tényként elfogadott érdekszférán belül jósol szárny- és karompróbálgatásokat. Peking mégis nyomban feleselően reagált, szóvá téve, hogy az amerikai katonai költségvetés 18-szorosa a kínainak (amely a tervgazdasági gyakorlatnak megfelelően a katonai fejlesztéseket az állami ipar rubrikáiban rejti el). A belügyekbe való beavatkozás visszautasítását mindazonáltal inkább kötelező gyakorlatnak kell tekinteni. Jó lenne ugyanilyen biztonsággal tudni azt, hogy mi volt a jüan felértékelését és "irányított lebegtetését" bejelentő nyilatkozat előtti pekingi viták tartalma. Csou Hsziao-csuan jegybankelnök mindenesetre az amerikai ikerdeficit leküzdéséhez nyújtott segítségnek nevezte a lépést, és a Bush-kormányzat "őszinte örömmel" üdvözölte azt, habár professzori szinten következményeit inkább politikainak, semmint gazdaságinak várják. Ennek talán az EU örülhetne a legjobban, hiszen a kínai húzást többen is a piacgazdasági fejleményként értékelik, ami éppen szembemenne Peter Mandelson kereskedelmi biztos textilügyi érvrendszerével. A londoni The Economist ugyanakkor a kínai gazdaság puha leszállásának előkészítéseként értékeli a valutáris átállást. (SzH)