Megnyugtató csend

Az új külgazdasági stratégia előkészítését és elfogadását megnyugtató csend övezte. Ez "nem semmi" a magyar politikai, köz- és szakmai életben, amikor a legkisebb változásra, sőt a változtatásnak még a szándékára is bírálatok össztüzét zúdítják - innen vagy éppen onnan. Feltűnő, ám megnyugtató ez a csend.

Azért is, mert olyan területen fektetett le most a kormányzat irányjelzőket, amelyek döntően meghatározóak a gazdaság s így az egész ország további fejlődése szempontjából. Két nagy területet érint alapvetően a stratégia, a külkereskedelmet és a működőtőke-befektetéseket (természetesen azok minden vonzatával egyetemben). Az export értéke a GDP mintegy 70 százalékának felel meg. A működőtőke-beáramlásnak közvetlenül és közvetetten egyaránt jelentős a hozzájárulása a gazdaság egészének fejlődéséhez (a szerkezetátalakítástól a foglalkoztatáson át a költségvetési bevételekig), miközben a kiáramlásnak köszönhetően a magyar üzleti körök - s ezzel az ország - regionális szerepe erősödik.

Nem kicsi tehát a tét - stratégiai jelentőségű a stratégia. Ennek ellenére, leszámítva a szakmai vitákat (ami természetes és kívánatos) és esetenként néminemű féltékenységre, pozícióharca utaló jeleket (ami sajnos természetes, de nem kívánatos), nem ütközött akadályba az elfogadása. Politikai oldalról pedig csend övezte.

Ez jó. Példaértékű. Sőt reményt keltő - lehet. Talán példaként szolgál még ennél is fontosabb, az ország, a gazdaság egészét érintő - hogy úgy mondjuk, nemzeti - ügyekben. Mondjuk, olyanokban, mint amilyen az üzleti körök által hosszabb ideje "követelt" nemzeti konszenzus megteremtése alapvető gazdasági kérdésekben. Mindenesetre annak a tárcának a vezetője, amely fémjelzi a külgazdasági stratégiát, már tett puhatolódzó lépéseket.