Növekedési pólusok

Szlogengyártásban mindig is nagyon jók voltunk - jut az ember eszébe, amikor arról hall, hogy növekedési pólusokat akar kialakítani a kormány az országban. Pedig ezúttal ennél (jó esetben) tényleg sokkal többről van szó. Nemcsak az EU-pénzek felhasználását könnyítheti meg a komplex városfejlesztési tervek megvalósítása, döntő lökést is adhat a kiválasztott településeknek a felemelkedéshez.

Egyéni karakter, sajátos profil kéne a magyar városoknak, tizenöt évvel a rendszerváltás után már nagyon itt az ideje annak, hogy ne egyenszürkék legyenek, amilyenné a szocialista lakótelep-építési láz alakította őket. A bökkenő csupán az, hogy a városok egyéni arculatát az évszázadok tradíciói szerves folyamat során alakítják ki, s ebben döntő szerepe a gazdaságnak, a vállalkozásoknak van, nem mesterséges, felülről vezérelt programoknak.

A másik bökkenő az, hogy ilyen programok megvalósításához együttműködésre van szükség egy-egy város, megye vezetői, illetve az államigazgatás és a vállalatok között.

Az elmúlt tizenöt év finoman szólva nem az összefogások sikereitől zajos (lásd a közkeletű vicceket, hogy miben hasonlítanak a közgazdászok és a magyarok: ha már ketten vannak, biztos, hogy nem értenek egyet). Csak remélni lehet, hogy most felismerik az érintettek, milyen nagy a tét.

Egyébként a franciák is hasonló dolgokat terveznek, a párizsi kormány éppen a napokban ismertette, melyik 67 város és térség lesz a versenyképesség javításának pólusa arrafelé. A magyar kormány heteken belül tárgyalja a hazai tervet. Jó lenne, ha mindenben csak ennyi lenne a lemaradásunk. És ne fanyalogjunk azon, hogy miért csak öt városról van szó nálunk, noha idehaza is lenne kb. negyven olyan város, amelyet értelmesen lehetne profilírozni. Először legalább ez az öt induljon meg, aztán jöhet majd a többi is.