Orbán kesztyűje

Mindenki támad, ám egyúttal azt iparkodik elhitetni, hogy okvetlenül békés szándékok vezérlik. Tekintettel arra, hogy a minisztériumokat jelentékeny megszorításokra késztető jövő évi költségvetés részletei még nem jutottak el érdemben a nyilvánosság elé - mint tudjuk, rendes ülésén a kormány nem tárgyalt, hanem csak konzultált a büdzséről, vicces -, megint taroltak a szimbolikus politika történései.

Már unalmas, de mit tegyünk? A jelek szerint a koalíció - de legalábbis a szocialisták - kampánya Orbán Viktorra épül. A Fidesz elnöke mond valamit - sokszor mindenkinek jobb lenne, ha nem mondana, persze -, azt balról lefordítják, s aztán indulhat az offenzíva. Az ex nemrégiben az USA-ban bírálgatta a magyar gazdaság állapotát, majd kijelentéseinek interpretációját MSZP-s prominensek (első helyen az örök Szekeres Imre) és miniszterek (a fáradhatatlan Kóka János) széles tömegei szedték ízekre haladéktalanul. Aztán jött Tusnádfürdő meg az ennen nemzetére rontó baloldal elnagyolt víziója. (Ezúttal igen finom jelzőt használtunk.) Gyurcsány Ferenc előbb nem vette fel az arcába dobott kesztyűt - ezt onnan tudni, hogy ő mondta -, ám az MSZP az ideális munkamegosztás jegyében nem hagyta annyiban: fizetett hirdetésben biztatták bocsánatkérésre Orbánt, mert nem rossz mondatokra, hanem bátor tettekre van szükség, meg együttműködésre. Bizony. A Fidesz-elnök is ilyesmit szokott ajánlani, a Gyurcsánnyal folytatott beszélgetései vége felé szinte mindig.

Ez megy.

Meg Mádl Ferenc. Ő is megy, a héten, hogy szépen, komótosan bevonuljon a történelembe. Sólyom Lászlót augusztus 5-én beiktatják, attól kezdve ő is ezért dolgozhat. (GA)