Tőkecsata Közép-Európában

Az új befektetők kegyeiért vívott versengés egyik hajtóereje, hogy az utóbbi időben a nagy nemzetközi cégek bizonyos funkciókat, környezeteket - szoftverfejlesztést és -támogatást, adatközpont-üzemeltetést, távszolgáltatást, call-centert, könyvelő-, adat- és pénzügyi központot - offshore jelleggel Nyugatról keleti irányba mozdítanak el.

A nagy vállalatok - eltökéltségüktől függően - érdeklődve szemlélik a környezetünkben kínálkozó lehetőségeket; ismerkednek, barátkoznak az említett országokkal, jó esetben megvalósítják az elképzeléseiket. Az elmúlt két évben - a végrehajtott adóreformoknak, a viszonylag gyors privatizációnak és tőkebevonásoknak köszönhetően - felértékelődött Csehország és Szlovákia helyzete, bár az elmúlt hónapokban mintha hazánknak is sikerült volna - főleg a csehekkel szembeni - hátrányából lefaragnia. A tőkéért folytatott ütközetek megnyeréséhez azonban a meglévő képességeink és lehetőségeink jobb kihasználására, tudatosabb politikára, kormányzati stratégiaváltásra lenne szükség.

A jelenlegi gazdaságpolitika leginkább a nem Budapesten befektetni vágyókat segíti, ezt - különböző kedvezmények felajánlásával - természetesen a vidéki városok, községek polgármesterei is nagyban támogatják. Mindez azonban - cégvezetői tapasztalatom szerint - a betelepülni, beruházni szándékozó multiknak nem elég: a fővárostól távoli helyszínek sok szempontból nem jelentenek igazi vonzerőt számukra. Az országon belül tapasztalható fejlettségbeli különbségeket látva inkább a fővárosban vagy annak környékén maradnának. A magyar vidék csatasorba állítása előtt ezért Budapestet kellene kellően "felvértezni", gazdasági, pénzügyi, marketing- és egyéb szempontból felépíteni, és eladni. Először meg kellene győznünk az érdeklődőket, mennyire és miért jó itt, s azt követően lehetne továbblépni más térségek felé. Jelenleg azonban úgy próbálunk felvonulni az ismeretlen vidéki városainkkal a külföldi befektetők előtt, hogy Budapest sem tudja felvenni a versenyt más térségbeli konkurensekkel szemben.

Ki kell választani a prioritásokat, amelyek elsősorban - az EU-s pénzek jobb felhasználásával - egy-két kiemelt körzet fejlesztését jelentenék. Mindez később az összes, ma még nem eladható pályázóra is kedvezően hatna, és így hosszabb távon azok is jobb eredményeket érnének el a "tőkevonzások" terén.

A politikai döntéshozóknak ezenkívül - a kormányzati ciklusoktól függetlenül - tudatosan barátkozniuk kellene a nemzetközi cégvezetőkkel. Az eddigi gyakorlat ugyanis önmagában kevés, miszerint a multik hazai képviselője próbálja egyedül meggyőzni az anyaközpontot arról, hogy befektetéseit idehozza. A német kancellár például minden évben ellátogat Kínába, és felkeresi a tartományi vezetőket, hogy ott a német cégek érdekeit képviselje. Hogy a közvetlen befolyásolás látszatát is elkerüljék, mindezen tevékenységet az adott ország államilag támogatott és viszonylag semleges szervezetein - például kereskedelemfejlesztési tanácson - keresztül végzik.

Hazánk más országokhoz képest kiemelt, ám kevésbé kihasznált előnye a sokszor hangoztatott ugródeszkaszerepe a nem EU-s környező - főleg a balkáni - országok felé. Magyarország ezekben a jelentős növekedés előtt álló - ám néhol jelentős rizikófaktorral is rendelkező - országokban nemcsak tőke-, hanem know-how- és logisztikai exportőr is lehetne. Ez az adottság igencsak kifizetődő lehet, gondoljunk csak Ausztria példájára a szocialista rendszerek idején, vagy a kínai piacon "szakértőként" mozgó Hongkongra, esetleg Tajvanra, amely országok a kockázatok minimalizálása mellett garantált hozamokat biztosítottak az adott területeket nem ismerők számára. Mindezzel élni és mindezt végrehajtani persze csak maximális hitelességgel lehet.

A nagy cégek felől jelentkező, és egyre inkább megélénkülő érdeklődést kihasználni tehát nagyobb állami szerepvállalással, regionális központ jellegünk hangsúlyozásával lehet. Magyarország - minden szükséges adottság birtokában - némi strukturális átrendeződéssel potenciális gazdasági érdekszférává válna, és a győzelmi esélyei is növekednének az ádáz tőkecsatában.