Tony Blair titka
Közvetlenül a londoni terrortámadások után blaszfémia lenne Tony Blair sikeréről, sikerének titkáról beszélni, pedig tagadhatatlan, hogy abban, ami rajta, a brit miniszterelnökön múlott, kifejezetten eredményes volt, és még azon túl is. Nemcsak rajta múlott persze, hogy a G8-csúcs résztvevői az adott körülmények között is megtartották értekezletüket, de az már igen, hogy végül konkrét egyetértéseket és megállapodásokat tudtak felmutatni.
Utóbbi az előkészítés során, a kompromisszumok építésére mutatkozó érzéke révén jutott érvényre, ennek titkát - végső soron a saját titkát - egy sajtóértekezleten árulta el: meg kell határoznunk a célunkat, de tudatában kell lennünk annak, hogy egyetlen alkalommal nem tudunk minden egyes célt teljes egészében elérni; ki kell emelnünk a prioritás(oka)t; egyet kell értenünk abban, hogy megoldandó probléma előtt állunk; hogy foglalkoznunk kell vele; hogy csak együtt tehetünk valamit; ki kell jelölnünk a követendő utat (megoldást). Hétlépcsős feladatsor - egy olyan világban, amelyben jó, ha a szereplők két lépésre előre tudnak gondolkodni.
Ami pedig Blairnek az értekezleten túlmutató eredményességét illeti, az abban mutatkozott meg, ahogyan a letaglózó kísérő körülményekből is sikerült hasznosat kisajtolnia: a Gleneaglesben elérteket a remény és a humanizmus megnyilvánulásának nevezte, amely "éles kontrasztban áll a terrorizmus politikájával". Így igaz, a kibicek minden fanyalgása ellenére is. De kihasználta Blair a londoni merényletek biztosította tévés megjelenési lehetőségeket arra is, hogy ismét a verhetetlen vezérpolitikus szerepében lépjen fel. A bombák robbanóereje visszarepítette őt a belpolitika tengelyébe. (SzH)
