Új esély az EU-alkotmánynak?
A dolog azonban ennél egy kicsit bonyolultabb. Kezdve azokkal, akik őszintén hisznek abban, hogy ha bebizonyosodna: a tagállamok nagy többsége támogatja az alkotmányt, akkor a dokumentumot ugyanúgy nem lehet kidobni egyik pillanatról a másikra, ahogy persze az sem működik, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják a francia és a holland elutasítást. "Szuverén joguk volt azt mondani, hogy ők nem szeretik, és ezek után nem is erőltetheti rájuk senki. De nekünk is szuverén jogunk azt mondani, hogy mi viszont szeretjük, hát mi jogon akarják mások elvenni tőlünk?" - fejtegette a hét végi voksolás előtti egyik interjújában Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök.
Igen, de akkor hogyan? Itt jön be az alkotmányellenzők szintén nem kevésbé logikus érvelése. Szerintük mindenekelőtt jogilag megfellebbezhetetlen, hogy a szerződés világosan leszögezte: csakis konszenzus esetén léphet életbe. Politikailag pedig nehezen kikezdhető, hogy Franciaországra nem alkalmazható egyik "megkerülő recept" sem. Értve ez alatt, hogy sokáig az volt a vélekedés: ha egy kis országban bukna meg a dolog, akkor ott még mindig meg lehet próbálni az ír vagy dán "módszert" (egy-két évvel később "pótnépszavazáson" valahogy mégiscsak elfogadtatni az időközben számukra kissé talán módosítgatott anyagot). A franciák ezt aligha vennék így be. A másik lehetséges "kiút" főként Nagy-Britannia kapcsán hangzott el, úgy vélve, ha a britek ellene voksolnak, akkor ez nem az alkotmányon kell hogy változtasson, hanem az EU-brit viszonyon? Ezt talán el lehet játszani a britekkel - sokan ezzel sem értenek egyet -, de biztos nem a franciákkal. Ha Franciaország viszonya "módosul" az unióhoz, akkor az az EU egyszerűen többé már nem ugyanaz. Ha viszont a franciákat sem újraszavaztatni nem lehet, sem pedig az alkotmány nem használható nélkülük, akkor ez valahol mégiscsak azt kell jelentse, hogy a szerződés megbukott. A gond csak az, hogy abba sem lehet - mégsem - beletörődni, hogy akkor viszont vesszen minden, ami a szerződésben volt. Ha ezt szó szerint vennénk, akkor voltaképpen az egész EU-t be kellene csukni, ugyanis a szerződés 90 százalékban nem tartalmazott mást, mint az unió jelenleg is funkcionáló szerződéseinek egyetlen szövegbe integrálását. Szélsőséges olvasatban azt is lehetne mondani, hogy mivel az alkotmány életbelépése lehetetlenné vált, ezért az abban foglaltak sem tekinthetőek többé legitimnek, ezzel viszont egy csapásra illegitimmé válik az unió működésének jó része.
Voltaképpen itt arról a csapdahelyzetről van szó, hogy azzal, hogy az "alkotmányozó" delegáltak a reménybeli egyszerűsítés és átláthatóság kedvéért igyekeztek "minden EU-t" a leendő dokumentum keretei közé emelni, egyúttal egy sor fontos témát a szerződés túszává is tettek. Mostanában például az alkotmányellenzők gyakran mélységes felháborodásuknak adnak hangot amiatt, hogy egyesek látszólag "a hátsó ajtón" akarnak "egyszer már a nép által elutasított" témákat "visszacsempészni". Holott lehet, arról van csak szó, hogy az eredetileg csak a nizzai szerződés módosításának szánt technikai változtatást mondjuk a szavazásnál a blokkoló kisebbség kiszámításához valahol mégiscsak meg kellene oldani. Ellenkező esetben az a szintén aligha normális eset áll(na) elő, hogy pusztán attól, hogy a hollandok utálták a sok uniós befizetést, egyes franciák meg túlzottan "piacliberálisnak" találták a szerződés filozófiáját, mostantól kezdve az unió működtetését technikai oldalról leíró elemeken sem szabad változtatni, mert szerencsétlenségükre ugyanazon dokumentumban ezekről is szó esett. Jóllehet talán senki nem is tudott róluk.
Hogy mindezekből a kuszaságokból hogyan lehet majd kimászni, az ma még nyilván megjósolhatatlan. Lehet, hogy tényleg Juncker megközelítése tud hoszszabb távon működni, és ha majd másfél év múlva a kedélyek lenyugszanak, talán a gazdaságnak is jobban megy, tehát az állampolgár is elégedettebb, akkor ehhez az egész "alkotmányos sagá"-hoz is engedékenyebben viszonyulnak az emberek. Ha nem is egészében, de részleteiben. A luxemburgi "igen" mindenesetre ehhez kívánt egy kis építőkockával hozzájárulni.
