Újabb kihívások a távközlési piacon

A hatóság másfél évvel ezelőtt indított egy nagyszabású uniós programot a magyar távközlés meghatározó szegmenseinek feltérképezésére, a domináns szereplők és a rájuk vonatkozó kötelezettségek meghatározására. Hol tart ma a munka?

Európai rekordot állítottunk fel, 17 hónap alatt 17 részpiacot elemeztünk. A távközlés uniós szintű felmérésében - mivel 16 piacról alkotott véleményünket az EU bizottsága már jóváhagyta - jelenleg a második helyen állunk Nagy-Britannia után, és első vagyunk az újonnan csatlakozók között. Büszkék lehetünk arra, hogy elemzéseinket vétó nélkül fogadta el Brüsszel, ezáltal egyre nagyobb szerepet kaphatunk a nemzetközi szabályozásban is. A bizottság 2006-ban tekinti át a távközlési piac jelenlegi keretszabályozását, s ennek formálásában nagyobb szavunk lehet, mint ha sereghajtók lennénk.

Milyen irányú változások várhatók?

A jövő az úgynevezett új generációs hálózatoké, amelyekben - ahogyan közgazdászként értem - az intelligencia a hálózati központokból a végberendezésekre terelődik át. Ez teljesen más jellegű összekapcsolási rendszert igényel, ezzel együtt pedig más szemléletű szabályozást is. A másik terület, a kereslet-kínálati oldal, a konvergencia, a többes szolgáltatások megjelenése ugyanazon a rendszeren. A kérdés: miként kell ezt a jövőben szabályozni: külön-külön, vagy egységes egészben. Előfordulhat, hogy a jelenlegi nagyon részletezett piaci felbontást - fix, mobil, műsorszórás stb. - a jövőben csak hozzáférési piacként értelmezzük.

A piaci szereplők egy része szerint az internetes telefonálást is előbb-utóbb szabályozni kellene...

Két fontos téma is van a nemzetközi távközlésben, az egyik éppen az internetes telefonálás, ismert angol rövidítéssel a VoIP. A piaci szakértők között vita folyik arról, hogy egyáltalán be kell-e vonni a nemzetközi szabályozásba, vagy sem? Hagyományos távközlési szolgáltatásnak minősül-e, vagy nem? Ennek ugyanis az is feltétele, hogy segélyhívást is lehessen rajta lebonyolítani, ez viszont jelenleg nem adott a VoIP-on. A másik nagy dilemma a frekvenciaszabályozási politika. A hatóságok eddig ezt a témát úgy kezelték, hogy a pályázónak odaadták a frekvenciát, de egyben meg is mondták, mire kell azt használnia. A nagy változás az lehet, hogy a használó dönti el, mit akar vele kezdeni.

Ilyenre már volt példa Magyarországon. A 3,5 gigahertzes tender után viszont éppen az derült ki, hogy noha jó néhányan megvették, de azóta sem használják semmire.

A GTS-Datanet és a PanTel a hálózatát erősítette vele, de valóban vannak olyan cégek, amelyeknél egyelőre parkolópályán van a frekvenciasáv.

Nagy a vita manapság a saját hálózatot nem építő virtuális szolgáltatók szerepéről, többen megkérdőjelezik a piacra gyakorolt versenyélénkítő hatásukat. Magyarországon a hatóság egyelőre a vezetékes piacon engedett utat ezeknek a szolgáltatóknak, lásd a tavaly megjelent Tele2-t.

Nem hívnám őket virtuálisnak, nevezzük egyszerűen alternatívnak. Ezek a szolgáltatók olyan üzleti modellt követnek, amely nem épít a hálózati jellegű befektetésekre, a pénzt elsősorban a reklámokba fektetik.

Tavaly még úgy volt, hogy a Tele2-t követik majd mások is, de ez végül is nem következett be. Ennyire nem vonzó már a vezetékes piac?

Fogjuk fel a pozitív oldaláról. Elégedett vagyok azzal, hogy a Tele2 bejött az amúgy valóban zsugorodó piacra. Ráadásul a cég, amely egyébként már 25 országban jelen van, a legnagyobb arányú növekedést Magyarországon érte el. Mindezek tetejébe a UPC telefonszolgáltatása mellett jelenleg a Tele2 az egyetlen cég, amely a lakossági piacra is elvitte a választási lehetőséget. Erre a szegmensre a többiek csak nagyon óvatosan merészkednek.

És a még mindig növekvő mobilpiacon?

Az elterjedt hírekkel ellentétben nem valamiféle titkos záradék tiltja meg az alternatívok megjelenését. Itt újabb szereplő nélkül is kellően komoly a verseny.

A múlt év végén meghirdetett harmadik generációs mobilhálózat negyedik frekvenciájára végül mégsem érkezett egyetlen komoly ajánlat sem.

Ingyen azért lett volna rá jelentkező. Ha egy alternatív szolgáltató meg tudna állapodni valamelyik hagyományos mobilszolgáltatóval, nem állnánk az útjába.

Felszabadultak a kábelpiaci korlátok is, milyen változást tapasztal azóta ezen a területen?

A szabályozásban a kábelpiac nem önállóként jelenik meg, a kábeltévépiacon a legnagyobb szereplők a többes szolgáltatások (kábeltévé, telefon, internet) nyújtására törekednek. A kábel a széles sávban jó kihívója az internetszolgáltatóknak, de előbb-utóbb a hangban is komoly versenytárs lehet.

Miközben az éleződő versenyről beszélünk, a nemzetközi elemzések többsége még mindig drágállja a magyarországi távközlési tarifákat. Ráadásul a nagykereskedelmi árakban bekövetkező csökkenést a szolgáltatóknak nem kötelező továbbvinni az előfizetői tarifákba.

A nagykereskedelmi tarifákban már elértük az uniós szintet. Két év alatt 21 százalékkal csökkentettük az összekapcsolási díjakat a mobil-, 72 százalékkal a vezetékes piacon. A KSH összesítése kimutatta: az árcsökkenés 2004-ben már reálértékben is megvalósult. Az európai tarifaskálán valahol a közép fölött vagyunk még, de jövünk lefelé. A hatóság feladata, hogy a nagykereskedelmi árakon keresztül, a piaci verseny elősegítésével érje el az előfizetői tarifák csökkentését is. Mi elsősorban azt akarjuk, hogy erősödjön a verseny, megjelenhessenek új szolgáltatók, szolgáltatások, és azok a piaci verseny élénkítésével járuljanak hozzá az árak csökkentéséhez.

Nincs könnyű dolga annak, aki a távközlési piacon díjakat akar öszszehasonlítani. Tavaly az újdonsült távközlési ombudsman ígéretet tett valamiféle összehasonlító tarifatáblázatra. A banki betét- és hitelkamatok mintájára nem kellene itt is bevezetni - mondjuk - az egységes tarifamutatót (etm)?

Jogos elvárás lehet mindkettő. Az ombudsman legutolsó ígérete szerint szeptemberre készül el a mobiltarifákra az összehasonlító táblázat. Egységes mutató várhatóan nem lesz, inkább igyekszünk a tipikus felhasználási módok szerint csoportosítani a díjtételeket, de ez meglehetősen bonyolult feladat.

Általában milyen ügyekkel fordulnak az ombudsmanhoz?

A leggyakrabban felvetődő probléma, hogy az adott szolgáltatónál nincs elég sávszélesség, de sokan keresik meg az illetéktelen betárcsázós programok miatt is. Most azt szeretné elérni, hogy a szélessávú internetszolgáltatót váltó ügyfeleknek ne kelljen két hónapot várniuk az új szolgáltatás igénybevételéhez, a régi szolgáltató berendezéseinek le-, illetve az új felszereléséhez.

A szabályok annyit érnek, amennyit be lehet tartatni belőlük. Utóbbiban eddig nem mindig volt sikeres a hatóság. Erről több büntetőhatározat is tanúskodik.

A szolgáltatók egy része ma főleg a hálózatához való hozzáférést akarja megakadályozni. Határozataink "mértéke" azonban ma már a piaci zavarral arányossá vált. Általános, hogy a döntéseket a szolgáltatók először - legalább próbaképpen - megtámadják a bíróságokon, de ez így megy Európa más tájain is. Ezt kivédeni nem lehet, azonban törekedni kell arra, hogy olyan határozatokat hozzunk, amelyek a bíróságon is megállják a helyüket. A bírósági eljárásnak azonban szerencsére a legtöbb döntésünk esetében nincs halasztó hatálya. A kérdés: ki tudjuk-e kényszeríteni a határozataink végrehajtását. Ez a tevékenységünk piacfelügyeleti része, amelyet az idén próbálunk erősíteni.

A több mint egy éve elindult számhordozás 60 ezer feletti szolgáltatóváltást hozott mind a vezetékes, mind a mobilpiacon. Szabályozóként elégedett az eredménnyel?

Az alternatív vezetékes szolgáltatóknak többnyire két dolog kell ahhoz, hogy betörjenek az üzleti előfizetők területére: a hálózati összekapcsolás és a számhordozás. Szerintem elég sok ügyfelet tudtak elcsábítani erről a területről, ami viszont a lakossági piacot illeti, ott a számhordozás hatása jóval gyengébb volt. A mobilpiacon a számhordozás pluszmotivációt adott a tarifacsökkentésnek, hiszen az eredeti szolgáltató a "jó előfizető" esetében mindent megtesz, hogy meg tudja tartani ügyfelét. Ugyanakkor még ma is sok panasz érkezik hozzánk, hogy a szolgáltatók időnként akadályozzák a számhordozást.

Két éve hirdette meg, hogy az NHH-nak is igazodnia kell a piac változásához, a hatósági szerepből egyre inkább a szolgáltatóközpontúságra kell átállni. Hol tart ma a szervezeti átalakulás?

Lényegében folyamatos a feladat, de az átszervezés nagyján túl vagyunk. Tavaly felállítottuk a szolgáltatóközponti jellegnek leginkább megfelelő szervezetet, de a kormányzati megszorítások miatt 10 százalékos leépítést kellett végrehajtani. További csökkentés nem várható, annak ellenére, hogy az idei központi döntés ötmilliárd forinttal csökkentette az - áfával együtt - évi 16 milliárdos büdzsénket.

Ha vállalkozó lenne, a távközlési piac melyik szegmensében próbálkozna?

A szakemberek szerint a jövő távközlése úgy néz majd ki, hogy az otthoni szélessávú-felhasználót a tartalmak, a lehetőségek érdeklik, nem pedig az, hogy a hang vagy az adat milyen infrastruktúrán jön be az otthonába - jöhet vezetéken, kábelen vagy mobilon. A szabályozónak pedig csak az a lényeg, hogy minél több jöjjön, mert ha versenyeznek, csökkenhet az ár.