A nemzeti gazdaságpolitika és a vállalkozói hajlam

A vállalkozási hajlamnak az országok közötti eltéréseit vizsgálva manapság nagy figyelmet szentelnek a nemzeti gazdaságpolitikának. Emellett azonban az országokon belül is jelentős eltérések vannak: a sanghajiak jóval vállalkozóbbak, mint a pekingiek, Ukrajnában Herszon város lakóiban erősebben buzog ilyen szellem, mint a kijeviekben.

Egy nemrég készített tanulmányában a Stockholmi Közgazdasági Főiskola két kutatója, Mariassunta Giannetti és Andrej Simonov azt vizsgálta, hogy Svédország egyes települései között milyen mértékben ingadozik a vállalkozói szellem. Azt kutatták, hogy egy-egy helyhatóságon belül mekkora hányadot képviselnek azok, akiknek jövedelmük származott egy általuk ellenőrzött és legalább részmunkaidőben irányított cégből. Az elemzett 289 helyhatóság között az arány 1,5, illetve 18,5 százalék között szóródott.

Mit mondanak ezek a különbségek a vállalkozási hajlam szóródásairól? A nemzeti gazdaságpolitika és annak változásai nyilvánvalóan nem okolhatók az eltérésért. A 80-as évek végén és a 90-es évek elején végleg megszüntették a központi bérszabályozás elemeit, a kormány emellett csökkentette a személyi jövedelmek és a vállalati nyereség adóját. Ennek nyomán a vállalkozói aktivitás országos átlagban megduplázódott, az eltérés azonban az egyes helyhatóságok között jelentős maradt.

A kulturális különbözőségek sokat megmagyaráznak, a vallási és a politikai beállítottsággal például igazolni lehetett az ingadozások felét. Általában azokon a településeken mutattak ki nagyobb vállalkozói hajlamot, ahol nagy volt a svéd egyháznál tagként bejegyzett nyugdíjasok aránya és ahol sokan voltak jobboldali szavazók. Ezen túlmenően egy sajátos visszacsatolási mechanizmus is működik, mert ahol viszonylagosan sok a vállalkozó, ott ehhez az utánpótlás is erősebb. Ha valahol a vállalkozói szellem gyökeret ereszt, akkor az helyileg gyorsan terjed, mert mások is kedvet kapnak hozzá, akkor is, ha az nem válik azonnal vagy biztosan jövedelmezővé.

Giannetti és Simonov emellett azt is kimutatta, hogy az átlagos vállalkozói jövedelem alacsonyabb volt az erősebb vállalkozói szellemről árulkodó helységekben, mint ahol az ilyen készség gyenge volt. Más országokban hasonló elemzések arra a felismerésre vezettek, hogy a vállalkozóknak kezdetben alacsonyabbak a jövedelmeik, mint a bérből és fizetésből élőké. Mindezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy a vállalkozói szellemben meglévő különbségek kevésbé a jobb-rosszabb gazdasági lehetőségekre, semmint a vállalkozást jutalmazni képes kulturális különbségekre vezethetők vissza.

A feltételezést Giannetti és Simonov is alátámasztja, azzal az érvvel, hogy a vállalkozási hajlam eltéréseiért az ilyen magatartásnak a helységenként változó presztízse is felelőssé tehető. Egyes településeken a vállalkozók magas társadalmi rangot élveznek, tekintet nélkül arra, hogy már sikeresek-e. Másutt inkább lenézik őket, és egyéb foglalatosságot tartanak nagyra.

A presztízs jelentőségére Michele Lamont francia szociológus is rámutatott a Pénz, erkölcs és modor című könyvében. A szerző - hazája és az Egyesült Államok társadalmi viszonyait elemezve - azt a kérdést állította felmérése középpontjába, hogy mit jelent az "értékes személy" minősítés. Ezzel arra akart választ kapni, hogy az emberek mit tartanak fontosnak az életben, és miként érzékelik a személyes identitásukat. Lamont kutatásai megerősítették az adott kérdésre vonatkozóan más, korábban ismert véleménysablonokat: az amerikaiak az üzleti sikert tartják nagyra, a franciák ezzel szemben a kultúrára és az élet minőségére fektetnek nagyobb súlyt.

A kutatás legfőbb eredményének azonban utóbb a Franciaországon belüli eltérések kimutatását tartják. A francia vidék egyik fellegvárának tekintett Clermont-Ferrand és Párizs lakói hasonló megvetéssel beszélnek a harácsolásról. Míg azonban a főváros lakói számára a csillogás és a jó élet a fontossági lista elején van, addig a vidéki nagyváros lakói az egyszerűséget, a gyakorlatiasságot, a kemény munkát és az eltökéltséget értékelték nagyra. Lamont szerint ennyiben Clermont-Ferrand lakóinak nézetei jobban hasonlítanak az amerikai Közép-Nyugat tipikus államának tekintett Indianában vallottakhoz, semmint a francia fővárosban szokásosakhoz. A vizsgálat egyik végkövetkeztetése szerint a francia vidéki nagyvárosban nagyobb a hajlam kisvállalkozás indítására, mint Párizsban.

Közgazdászok gyakorta hajlanak arra, hogy országokat és azok gazdaságpolitikáját egészben véve alkossanak véleményt a vállalkozói szellem bátorításáról vagy annak elrettentéséről. A nemzetgazdaságok sikere ezzel szemben azon múlik, hogy a vállalkozói szellem szempontjából eltérő és egymásra ható helyi kultúrákat miként sikerül a központi gazdaságpolitikához igazítani. A vállalkozói hajlam erősen meggyökerezhet egyes - erre különösen alkalmasnak látszó - térségekben, ha pedig az útjában álló akadályokat lebontják, akkor később országos méretűvé terebélyesedhet.