Európai válasz - nincs amerikai versenyelőny

1950-ben Amerika gazdasági teljesítménye még a mai uniós tagállamok teljesítményének kétszerese volt, jelenleg az USA és az EU GDP-je lényegében megegyezik. Európa tehát 1950 és 1990 között jól teljesített, mert behozta az Egyesült Államokkal szembeni lemaradását. A 90-es évtizedben azonban az Európai Unió gazdaságai a GDP-növekedés üteme, a foglalkoztatottság szintje, az új munkahelyek teremtése, a munkanélküliségi ráta és az új technológiák elterjesztése területén mintha versenyhátrányba kerültek volna az angolszász piacgazdasági modellel, ezen belül az USA gazdaságával szemben. A gazdasági mutatókban megjelenő versenyhátrány mögött mintha társadalmi versenyhátrány húzódna meg: az európai társadalmak nem képesek a népesség szinten tartását eredményező családpolitikára, illetve ma már nem képesek a nagy tömegű bevándorlás teljes társadalmi integrációjára. Az európai társadalmak rugalmatlansága, úgy tűnik, a politika versenyképtelenségében is megjelenik: a nagy EU-tagállamok jelenlegi politikai vezető elitje nem képviseli azokat a reformokat, amelyek az európai szociális piacgazdasági modellt versenyképessé tennék az amerikai modellel.

A kép azonban csalóka. Az amerikai gazdaságban ténylegesen ötmillió fővel nagyobb az állástalanok száma, mint azt a hivatalos statisztika mutatja, ezért a munkanélküliség szintje nem 5 százalék körül van, hanem 8 százalék felett. Ha a mintegy kétmillió börtönben lévő amerikait is beszámítjuk, akkor valójában 9-10 százalékos az amerikai gazdaságban a munkanélküliség, azonos az átlagos EU-s szinttel. A hivatalosan nem regisztrált ötmillió munkanélküliből négymillió nő: többségük lemondott a jól fizető munkahely megtalálásáról, ezért esett ki a munkaerőpiacról és a munkaügyi statisztikákból. Az amerikai gazdaság foglalkoztatási rátája - a 16 év fölöttiek közül a munkában állók, illetve a munkát keresők aránya a teljes lakossághoz képest - jelenleg 66 százalék, az Európai Unióban 63,6 százalék. A nők körében 60 százalék a foglalkoztatottság szintje, ami azt is jelenti, hogy az amerikai gazdaságban lezárult a nők tömeges munkába állásának negyvenéves tendenciája. A valós amerikai munkaügyi adatok azt jelzik, hogy az amerikai foglalkoztatási ráta és munkanélküliségi szint lényegében megegyezik az Európai Unió hasonló adataival, tehát Európa valójában nem vagy csak alig maradt le az amerikai modell mögött. Az eltérés valójában a társadalmak működésében van: Európa jobb a szegénység és a bűnözés kezelésében, míg Amerika gyorsabban integrálja a folyamatosan magas számú bevándorlót. Európa nyugati fele mintegy 80 millió bevándorlót, tehát mai népességének negyedét integrálta 1950 és 2000 között, de mára kissé elfáradt.

2005-2006 során azonban megindulhatnak azok a fordulathoz vezető események, amelyek révén a nagy EU-tagállamok politikai vezetése átalakul. Német-, Francia-, Olaszországban, s ezek nyomán egy sor más EU-tagállamban leköszönhet a régi politikai elit, és helyébe egy új, a rugalmas társadalom és gazdaság érdekeit képviselő politikusi csapat léphet. Ez abból a felismerésből fakadhat, hogy hosszú távon valóban megtorpanhat az Európai Unió: egyszerre kerülhet hátrányba az amerikai és az ázsiai gazdaságokkal szemben. Az Európai Unió egészét, különösen a nagy EU-tagállamokat ma egyszerre éri az amerikai neoliberális és az ázsiai "családi vállalkozói" kihívás, de elsősorban nem az amerikai vagy az ázsiai modelltől, hanem a skandináv, valamint a közép- és kelet-európai gazdaságoktól tanulhatnak. A skandináv modellben könnyű munkaerőt felvenni és elbocsátani, de a munkanélkülieket sűrű szociális háló védi. A skandináv modell lényege a kiváló oktatás: valójában az oktatás és a k+f magas színvonala jelenti a versenyképesség igazi forrását. A közép- és kelet-európai új tagállamoktól a munkaerőpiac rugalmassága mellett a versenyképes adórendszert lehet átvenni.

Európa számára tehát nem kívül, hanem belül van a megoldás. Elsősorban nem az angolszász neoliberális vagy az ázsiai családi modellt érdemes követnünk az új szakasz európai reformjainál, hanem a már ma is sikeres európai megoldásokat.