Indiával (még) könnyebb

Amikor szeptemberben az uniós tisztviselők visszatérnek hivatalukba, kereskedelmi ügyek sokasága vár majd rájuk. Ami a kínai textilkereskedelmet illeti, tulajdonképpen nagy kár, hogy egyáltalán várni kell, de sajnos így augusztus táján többre nem futja, mint bűnbakkeresésre (tudniillik Peter Mandelson illetékes biztos szerint nem is a kvótákkal van a baj, hanem az azokat kijátszani igyekvő importőrökkel). Ősszel azért már a kvótákról is lesz ki tárgyaljon, mi több, lesz egy kereskedelmi szempontból ígéretesebb esemény is: csúcstalálkozó Indiával.

Az EU szerencséjére a szubkontinens piaca nagyságát tekintve hiába képviselhetne közel akkora gazdasági súlyt - ennélfogva veszélyt -, mint Kína, a gazdaság liberalizálása ott még csak a külföldi tőke útjának óvatos egyengetésénél tart. A piacgazdaság kiépítésének igen csak kezdeti stádiumát jelzi, hogy éppen a textilexport idei, a kvóták megszűnése utáni alakulásáról egymásnak homlokegyenest ellentmondó adatok keringenek: a statisztikai hivatal júliusban előbb 24 százalékos csökkenésről, a textilügyi minisztérium ezt cáfolva 20 százalékos növekedésről számolt be.

Akárhogy is, az indiai textil egyelőre nem árasztotta el Európát. De hogy Indiában a döccenők ellenére is komolyan veszik a dolgot, azt már csak az a tény is jelzi, hogy az ágazattal külön minisztérium foglalkozik. Intő jel lehet továbbá az EU számára, hogy vezető kínai textilgyárak tervezik indiai üzemek megnyitását. Talán már nincs messze az idő, amikor a kereskedelmi tárgyalásokon Brüsszel Indiától sem piacnyitást, hanem önmérsékletet kér majd. (BÁ)