Kétélű zöldjogalkotás

Győzelmi jelentéssel felérő beszámolókat hallhat az újságíró ezekben a hetekben arról, miként indul el az országban az elektronikai hulladékok gyűjtése és hasznosítása, miközben jogszabályi zűrzavar és növekvő veszteségek borzolják a használatból kivont gépjárművek szakszerű bontására készülő vállalkozók idegeit.

Túl nagy a különbség, tekintve, hogy valójában nincs sok eltérés a két termékkör között. Az elektronikai eszközök és a gépjárművek tulajdonképpen megegyeznek abban, hogy olyan termékek, amelyek forgalomba hozatalukat követően több évig használatban maradnak, ám ha egyszer leselejtezik őket, abban a pillanatban veszélyes hulladékká válnak egyes öszszetevőik miatt, s kezelésük speciális technológiát igényel. Ráadásul az Európai Unió gyakorlatilag egy időben írta elő a tagállamoknak a leselejtezett eszközök hasznosításának megoldását.

Ehhez képest azt látjuk, hogy az elektronikai termékek gyártói és importőrei öt koordináló szervezet mögé tömörültek a gyűjtés és hasznosítás megszervezése érdekében. Ebben igencsak motiválta őket a biztosítékadási kötelezettség, s hogy megfelelő megoldás híján januártól termékdíjat kellene fizetniük. A gyűjtés eredményesebbé tételét szolgálja, hogy múlt hét vége óta a boltok új termék eladásakor kötelesek vevőik régi eszközeit díjtalanul visszavenni. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy sok helyen még nem tájékozódtak az új feladatokról, ám a nagyobb kereskedelmi láncok többségénél ténylegesen megkezdődött a leselejtezett eszközök átvétele.

A gépjárműveknél még egyszerűbbé tehette volna a felállást, hogy a tulajdonosok nyilvántartásával minden egyes gépjármű pontosan nyomon követhető a forgalomba helyezéstől kezdve egészen a használatból való kivonásig. Ennek ellenére a rendszer egyelőre működésképtelen. A leselejtezett gépjármű utolsó üzemben tartója ugyanis anélkül is kivonhatja autóját a forgalomból, hogy egy olyan bontási-átvételi igazolást kellene bemutatnia az okmányirodában, amely igazolná, hogy a roncsautó egy a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő (és a hatóságok által regisztrált) bontóba vagy hulladékkezelőbe került.

A tulajdonjog még abban az esetben sem korlátozható, ha az eszköz a használatból való kivonása pillanatában veszélyes hulladékká válik - mondják a hozzáértők. Ez még csak-csak érthető, de arra már nehéz ép ésszel magyarázatot találni, hogy eközben miért kell ezerötszáz forintos illetéket fizetni az okmányirodában azoknak az autótulajdonosoknak is, akik egy regisztrált helyen adják le autóikat.

A következmények elszomorítók, ugyanis a környezetvédelmi előírásokra fittyet hányó - és ezzel megtakarítást elérő - bontók könnyedén fel tudnak ajánlani pár ezer forintot a leadott roncsok darabjáért. Ezzel a jogalkotó gyakorlatilag ajándékban részesítette azokat, akik az illegális bontókhoz fordulnak. Ennek "eredményét" mutatja, hogy az idei év első felében a forgalomból kivont 36 ezer gépjárműből kevesebb mint 1500 jelent meg a fejlesztésekbe együttesen milliárdokat beleölt regisztrált bontó-hasznosítóknál. Másként közelítve: fél év alatt közel 35 ezer tonna veszélyes hulladéknak veszett nyoma az országban. Tényleg ennyire nem tudta a (jogalkotói) jobb kéz, mit csinál a bal?

Pedig a tulajdonjog tiszteletben tartása esetén is volna megoldás, elegendő lenne egyértelmű érdekeltségi viszonyokat teremteni. Ezt szolgálná az a javaslat, amelynek elfogadása esetén vaskos illetéket vetnének ki mindazokra, akik nem hajlandók egy regisztrált bontóba vinni öreg járművüket, hanem a pár ezer forinttal többet kínáló illegális vállalkozáshoz fordulnak. A bontó-hasznosító és a gyártó-importőr oldal által egyaránt preferált elképzelés elfogadásán egyelőre birkóznak egymással az illetékes tárcák, s ellenzik elfogadását a Belügyminisztériumban, noha ezzel mindenki egy csapásra ellenérdekeltté válna abban, hogy a környezetszennyező illegális bontókhoz forduljon. Nyugodt lehet mindenki, nálunk ez a döntő. Abban a pillanatban, hogy drága mulatsággá válna a környezetszennyezéssel járó megoldás, nagyon sokan azonnal ökotudatossá válnának, és egy csapásra megindulna az öreg járgányok áradata a regisztrált bontókhoz.