Orbánék furmintja

Roppant nyomasztó a tokaji balhé. A szikkadtra rágottnak hitt csontról újra meg újra kiderül, van még rajta majszolnivaló. Nem szép dolgok ezek, tényleg: mint arról korábban szót ejtettünk, akár tartottak taggyűlést a kormányfői rezidencián, akár nem, Orbán Viktornak semmilyen körülmények között nem lett volna szabad a Tokaj Kereskedőházból kihasogatható elemekről beszélgetnie. Még akkor sem, ha elhisszük neki - miért ne? -, hogy fillérnyi haszna nem származott a bizniszkomplexumból, sőt azt sem gondoljuk, hogy a Kerház által felvásárolt furmintból az ő zsebébe csurgott a lé. Ez is milyen: Kékessy "Mumus" Dezső egyfelől felépíti Hegyalja egyik legperspektivikusabb borászatát, a Patriciust, másfelől meg kilónként harminc forinttal drágábban ad el szőlőt az államnak. Ócska.

Az a legvacakabb, hogy Tokaj-Hegyaljáról voltaképpen csak mint az ország legfontosabb tájegységéről, imázsképző "aranytartalékáról" lenne szabad beszélni, ám ehelyett a borvidék lassan a tocsik meg a kaya szinonimájáva válik. A másik meg az, hogy a történtek hatására szinte biztos: a Kerház hosszú évekre privatizálatlan marad. Nemzeti kincs, nem szabad odaadni senkinek - ordítja a politika. Dehogy az. Nemzeti kincs a spanyol Oremus, a francia Disznókő, az amerikai Királyudvar meg a magyar Szepsy István. Az ő boraik öregbítik agyontépázott hírnevünket, nem a Kerház középszerű termékei.

Mindeközben Mécs Imre, az SZDSZ legendás lázadója aprócska léptekkel közeledik a szocialisták felé. Nemcsak az MDF-ből van tehát átjárás a Fideszbe, lehet mozdulni a másik térfélen is. Persze, ma már úgy tűnik, a baloldal két pártja közt rövidebb az út. (GA)