Veszhet a presztízs - meg a pénz

Gyülekeznek a felhők a Pénzügyminisztérium fölött. Most hagyjuk az idei költségvetés helyzetét vagy a következő esztendőben - a konvergenciaprogramban vállaltakhoz ragaszkodás jegyében - végrehajtani szükséges megszorításokat. Van más is, ami miatt főhet az illetékesek feje: az utóbbi időben egymás után jönnek a hírek, amelyek szerint az adó- és járuléktörvény újabb és újabb rendelkezései sértik az Európai Unió szabályait. Amennyiben akár egy vállalkozás, akár az Európai Bizottság kezdeményezésére elindított folyamat végén az Európai Bíróság is hasonló megállapításra jut, az kettős következménnyel jár a pénzügyi kormányzat számára. Egyrészt presztízsveszteség érné a szaktárcát - s vele az egész kormányzatot is -, másrészt súlyos forintmilliárdokat kellene visszautalnia az üzleti szférának.

Itt van mindjárt a legfajsúlyosabb és talán legbonyolultabb eset: a helyi iparűzési adóé. Mára eljutottunk odáig, hogy csak a pénzügyi kormányzat egymaga tart ki a cégek számára komoly versenyképességi hátrányt okozó adónem EU-konform volta mellett. Adószakértők hangoztatják ennek ellenkezőjét; a gazdasági érdekképviseletek az azonnali eltörlésért lobbiznak; a főváros közigazgatási hivatalához csaknem 20 cég nyújtott be fellebbezést, mivel a csatlakozás időpontjától visszamenőleg nem akarják befizetni az adót; egy "nagyágyú", az OTP Bank hazai leányaival együtt - korlátozott körben - visszatérítési eljárást is kezdeményezett; nemrég pedig Kovács László adóügyekben illetékes európai biztos jelezte: a szóban forgó közteher ellentétes a brüsszeli szabályozással. Ugyan döntés még nincs, de precedens értékű lehet a hazai iparűzési adóhoz hasonlító olasz regionális adó (IRAP) ügyében az Európai Bíróság ősszel megszülető ítélete. E tekintetben irányadó a főtanácsnok véleménye, amelynek értelmében az itáliai adónem nem felel meg az unió áfairányelvének. A vita most azon folyik, az IRAP-ot visszamenőleges hatállyal szüntessék-e meg.

Szakemberek szerint a helyi iparűzési adó mellett további "adóbombák" robbanhatnak. Ilyen a 2004. január 1-jével életbe lépett áfaarányosítási előírás, de uniós rendelkezésekbe ütköző módosítás volt az a lépés is, amelynek keretében az idei adótörvényekben szigorították a telefonszolgáltatást terhelő áfa levonhatósági szabályait.

A PM két dolgot tesz a fent említett ügyek kapcsán. A helyi iparűzési adó esetében egyrészt két kézzel ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy teljes mértékben EU-konform az adónem, másrészt ígéretet tett annak 2008-as eltörlésére. Mostani helyzetében ennyire futja. Az idén ugyanis körülbelül 350 milliárd forint bevételük származhat ebből az önkormányzatoknak, az iparűzési adó azonnali eltörlésekor így ezt az összeget kellene más formában a helyhatóságok számára biztosítani. A költségvetésből pótolni a büdzsé ingatag helyzetében lehetetlen vállalkozás, a parlamenti és önkormányzati választásokhoz közeledve más adónemet bevezetni - vagy már meglevő adót emelni - a kormány számára politikai öngyilkosság.

Az áfaarányosítás és a telefonáfa-levonhatóság ügyében a tárca lépett, illetve - nem cáfolt, de meg sem erősített - értesülésünk szerint: lépni fog. Előbbi esetében év közben bizonyos támogatásokra eltörölte a korlátozást (a többire fennmaradt az áfalevonási megkötés), az utóbbinál a tervek szerint visszaállítja a tavalyi állapotot. Ezekkel az intézkedésekkel azt akarhatják elkerülni, hogy az EU megállapítsa: hazánk uniós jogot sértett. Persze jellemző, milyen ügyekben és milyen ütemben "vonul vissza" a pénzügyi kormányzat. Az éves szinten 350 milliárdot jelentő helyi iparűzési adót illetően egyelőre esze ágában sincs ezt cselekedni; az államháztartásnak évente 40 milliárdot hozó áfaarányosításnál júniusban - és csak részlegesen - tett az uniós szabályozás irányába lépést; a mintegy 10-15 milliárd bevétellel járó telefonáfa-levonhatóság 2006. január 1-jétől enyhülne. Azzal azonban számolnia kell az államnak, hogy a cégek visszaperelhetik a befizetett összegeket, a kormányzat számára legrosszabb esetben visszamenőlegesen is. A presztízsveszteséggel egyetemben ezt el lehetett volna kerülni, ha a jogszabályalkotók az uniós irányelveknek, szabályoknak és bírósági ügyeknek legalább akkora figyelmet szentelnek, mint a büdzsé állapotának. Nem mellékesen: mindez a versenyképesség javára is vált volna.