BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Mérlegen az adótörvénycsomag

Az adótörvénycsomag a korábbi évekhez képest zsugorodott, de azért így is vaskosra sikerült. Számtalan apró változással és pontosítással találkozunk benne, valamint egy nagyobb koncepciós változással, illetve két nagyobb horderejű változás előkészítésével. Amíg a költségvetés kiadási oldalának átfogó reformja nem valósul meg, addig a bevételi oldalon, az adók területén sem lehet csodát tenni, illetve várni.
2005.09.22., csütörtök 00:00

A koncepciós változás az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás (ekho) bevezetése. Az a probléma ezzel az adónemmel, hogy egy kivételezett kör (újságírók és művészek) élhetnek vele, akik ezáltal kevesebb közterhet (15 százalék) fizetnek munkájuk után, mint más foglalkozások képviselői. Az ekho gyakorlatilag egy második eva (egyszerűsített vállalkozói adó), és félő, hogy a korábbi példához hasonlóan a kivételezés nem hat jótékonyan az általános adómorálra. Márpedig az ekhóval - úgy tűnik - hosszú távon számolnak, mivel a javaslat az ekho alapjánál a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszközéről beszél, azaz forintról, majdan pedig euróról.

A javaslat szerint az iparűzési adó 2007. december 31-ével megszűnik. Ezzel egy régi, neuralgikus kérdés oldódhat meg a magyar adórendszerben. Az iparűzési adót kiváltó új adókoncepciót - merthogy ilyen biztosan lesz - 2006 végére kell törvénybe iktatni azért, hogy legyen idő a felkészülésre. Csak bízhatunk benne, hogy ez a határidő tartható lesz.

Új elgondolást jelent a 100 millió forintnál nagyobb értékű lakóingatlan után fizetendő luxusadó bevezetése, ami kétségtelenül eladható a társadalmi igazságosság biztosítása érdekében tett lépésként. De ennél jóval izgalmasabb, hogy milyen irányba fog ez az adónem továbbfejlődni. Az indokolásban szerepel, hogy körülbelül évi egymilliárd forint bevételt várnak a luxusadóból. Ebből sok társadalmi egyenlőtlenséget felszámolni nem lehet, talán ennyiből az adónem adminisztrációja sem fedezhető. Viszont megteremti a későbbi, szélesebb körben alkalmazható érték alapú vagyonadó modelljét. Az iparűzési adót leváltó koncepcióval egy év múlva kell előállni?

További nagy horderejű lépés a benzinárak miatti előrehozott áfakulcscsökkentés. Kétségtelen, hogy a 25 százalékos kulcs kirívóan magas volt a környező országokhoz képest, érett a csökkentés. Egyetlen fájó pont az lehet, hogy ennyi erővel az élőmunka terheit is érezhetően csökkenteni lehetett volna, s ez közvetlenül javíthatta volna a versenyképességet.

A tb-járulék csökkentése 24 százalékra 2009-ig, illetve a személyi jövedelemadó (szja) sávhatárának fokozatos kitolása 3 millió forintig 2010-ig üdvözlendő lépés, segíti a kiszámíthatóságot - feltéve, hogy nem változik meg a szabály még azelőtt, hogy életbe lépne. Jövőre ebből önmagában még nem sokat érzünk majd (az szja sávhatára 50 ezer forinttal nő, illetve 36 százalékra, s 2 százalékponttal csökken a felső kulcs). Az igazság örök: az igazán jó dolgok mindig legalább két év múlva jönnek. Az szja területén nem sikerült jelentősen egyszerűbbé tenni az adóztatást a kedvezmények eltörlésével, s ennek érezhető hátrányai lesznek a jelentősen növekvő kifizetői adatszolgáltatási terhek tekintetében. Valószínűleg félig segítségnek szánták, de inkább hátrány lesz a munkáltató által adómentesen adható béren kívüli juttatások értékhatára (maximum évi félmillió forint), mivel borzasztóan komplikáltra sikerült a szabály a különféle összeghatárok figyelemmel kísérése és igazolása miatt.

Társasági adóban jól hangzik az adó mértékének 10 százalékra csökkentése 5 millió forintos adóalapig, de a feltételek miatt gyakorlati jelentősége csekély. Fontosabb, hogy az iparűzési adót duplán lehet levonni. Hiányérzetünk van viszont a befektetéseken elért árfolyamnyereség mentesítésének elmaradásával kapcsolatban, ami jót tett volna a régióban innen terjeszkedő vállalkozásoknak.

Az áfa területén is lesz néhány nagyon várt finomítás, pl. a vevői készlet szabályaival vagy a számlák bármilyen nyelven történő kiállíthatóságával kapcsolatban. Szintén örömteli az állami támogatásokhoz kapcsolódó áfalevonási tilalom megszüntetése; ez az EU-s szabályok szerint sem lehetne fenntartható. Hiányolunk viszont számos lépést, amely ráadásul költségvetési bevételkiesést sem eredményezett volna. Példaként ilyen a számlázási követelmények egyszerűsítése az uniós szabályoknak megfelelően, a helyesbítő és sztornós számla körüli mizéria megszüntetése vagy a közösségen belüli áfafizetési kötelezettség időpontjának pontosítása.

Mint minden adóváltozásban, ebben is vannak jó és rossz dolgok. Mindenkinek saját helyzetére vonatkoztatva kell eldönteni, jól jár-e. Nem könnyű, mert a rendszeres ezernyi apró változással - úgy tűnik - együtt kell élnünk.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.