Miért jó üzlet az EU-elnökség?

Az EU soros elnökségét betöltő ország lehetőségeit nagymértékben behatárolják a döntéshozatali-eljárási szabályok és az előző prezídiumoktól átvett örökség. Számtalan példa hozható fel ennek illusztrálására, kezdjük mondjuk az osztrákoknak (és a magyaroknak is) fontos horvát csatlakozási folyamattal. Mint emlékezetes, hosszas alku után tavaly október 3-án formálisan elindulhattak a csatlakozási tárgyalások Zágrábbal, pedig az akkori elnök Nagy-Britannia sokáig ellenezte ezt. Ausztria viszont nagyon szerette volna, s elérte, amit akart, noha nem volt elnök és még néhány héttel korábban is csupán négy-öt másik tagállam támogatását tudhatta maga mellett. Mégis Bécs nyerte ezt a diplomáciai csatát, mert informálisan ügyesen megzsarolta Londont: ha a horvátok nem tárgyalhatnak, akkor a törökök sem fognak (amit viszont a britek nagyon szerettek volna). Az osztrákok tehát vétójogukat sokkal jobban saját céljaik szolgálatába tudták állítani, mint a britek az elnökségből adódó hatalmi súlyt. Miért? Mert az elnökségre az alku létrehozásának kényszere nehezedik – ha nincs megállapodás, azt legtöbbször az elnökség kudarcának tekintik.

Az elnökséget az eljárásrend is gátolja, hiszen attól csak a legritkább esetben lehet eltérni. Az előző példánál maradva: hiába akarná Bécs felgyorsítani a joganyag-átvizsgálás (screening) fázisát a horvát csatlakozási tárgyalásokon, és végre hozzákezdeni az érdemi alkudozáshoz, a screening tempója nagyrészt az Európai Bizottságtól függ, amelyre e téren nehéz lenne nyomást gyakorolni. Az elnökséget leginkább korlátozó tényező persze az „örökség”. Ezt illusztráljuk mondjuk a bel- és igazságügyi együttműködéssel. Itt 2004 novemberében az állam- és kormányfők csúcsértekezlete elfogadta az úgynevezett hágai programot, amely megszabta, hogy mit akar az EU elérni e területen 2005–2010 között. Ez alapján a bizottság 2005 márciusában készített egy részletes menetrendet, amelyet a tanács 2005 júniusában el is fogadott. Ezek után az osztrák elnökségre nem marad más, mint a menetrendben rá kirótt feladatok levezénylése (ez is tartalmaz persze némi mozgásteret, de nem sokat).

Szó sincs persze arról, hogy sajnálni kellene egy országot, ha átveszi az EU elnökségét. A júniusi EU–USA csúcs napirendjének meghatározásakor például Schüssel kancellár markánsabbá tehet egy-két olyan témát, amely egyébként is terítékre kerülne, s neki fontos. Annak a jelentőségét sem lehet elhanyagolni, hogy az informális tanácsülések napirendjét meglehetősen önállóan állíthatja össze az elnökség (igaz, ezeken a találkozókon viszont nem születnek döntések). És a vitatémák körüli kompromiszszumos javaslatok kidolgozása is az elnökség feladata, némi mozgástér itt is adott tehát, ha nem is sok (ismét egy közelmúltbeli példa: lehet, hogy egy-két százalékkal eltérő sarokszámok kerültek volna be a decemberben elfogadott hétéves uniós költségvetésbe, ha nem a britek, hanem mondjuk a portugálok vagy a dánok elnököltek volna, de három-négy százalékos különbségek már nem képzelhetők el).

A leginkább kézzelfogható haszna az elnökségnek, bármilyen furcsa is, üzleti természetű. Az osztrákok például kiszámolták, hogy a most kezdődő hat hónap alatt 98 millió eurót fognak biztonsági intézkedésekre és egyéb, az elnökségből fakadó feladatok ellátására fordítani. Ezzel szemben a legóvatosabb becslések szerint is minimum 150 millió, de egyes számítások szerint akár 400 millió eurós többletbevételhez juttatja az osztrák gazdaságot az, hogy mintegy százötven EU-rendezvényt az alpesi köztársaságban tartanak január és június között a tervezett kétezerből (a többi zömét persze Brüszszelben). Profitálnak a szállodások, az autókölcsönzők, a vendéglősök, a taxisok, az ajándékboltok, de még a Mirabell csokigyár is (az ő Mozart-golyóiból minden nagyobb rendezvény résztvevőinek rendelt a bécsi kormány). Arról nem is beszélve, hogy néhány pótlólagos állás is létrejön a hat hónapra, valamivel kisebb lesz tehát a munkanélküliség, ezen keresztül egy kicsivel kevesebbet kell majd segélyre költeni stb.

Az elnökség tehát jó dolog. 2011-ben mi is kipróbálhatjuk. Akkorra ütemezték ugyanis be a magyar elnökséget.