Fiókalapítási láz

CIB, Raiffeisen, HVB, K&H, MKB – csak néhány azok közül a bankok közül, amelyek új fiókok megnyitását jelentették be az elmúlt pár hónapban. Nyilvánosságra hozott terveik alapján továbbiak nyitását tervezik, akár 20-30 százalékkal is megnövelve ezzel a meglévők számát. A banki fiókhálózatok növekedése kapcsán több olyan kérdéskör is megfogalmazható, amelyet érdemes továbbgondolni.

A hitelintézetek nem ugyanolyan (egy kaptafára készülő) fiókokat létesítenek, hanem saját, általuk racionálisnak és gazdaságilag megalapozottnak gondolt modelljeikre építve fejlesztik hálózatukat. Ezeknek adott esetben a részét képezik a nagyvárosok forgalmas helyein kialakított teljes értékű bankfiókok (pl. új bevásárlóközpontokban); a külvárosokban vagy kisebb településeken kialakított, pár fős alkalmazotti létszámmal létrehozott kioszkszerű képviseletek; vagy akár mobil banki megoldások is (pl. speciális bankautó, amely falvakban jár körbe).

A fiókhálózatok folyamatos növekedésével, úgy tűnik, nem válnak valóra azok az elképzelések, amelyek arra vonatkoztak, hogy ezek visszaszorulnak a különböző elektronikus csatornákkal szemben (internetbank, call center). Az egyes ügyfélkezelési csatornák inkább egymást kiegészítve, a különböző ügyfélszegmensek igényeit eltérően kielégítve fejlődnek. Vannak olyan kliensek, akik igénylik a személyes konzultációt és a pénzüket kezelő bank fizikai jelenlétét, míg másokat kielégítenek az elektronikus csatornák, és a telefonjukat vagy számítógépüket használva akarják intézni pénzügyeiket a nap 24 órájában.

Nem mindegy ugyanakkor, hogy milyen kiadással teszik ezt. Egy fiókban lebonyolított tranzakció fajlagos költsége – az infrastruktúra költségei miatt – a bank számára nagyságrendekkel nagyobb, mint egy call centeren keresztül végrehajtotté, ami még mindig jóval meghaladja egy internetbankon keresztül elvégzett művelettel kapcsolatos kiadást. Ez elvileg arra sarkallja a bankokat, hogy az egyes tranzakciókat a különböző ügyfélkezelési csatornákra vonatkozó eltérő díjakkal az elektronikus csatornák felé tereljék. A banki fiókhálózatok mérete annak ellenére növekszik, hogy a fajlagos tranzakciós költségük az elektronikus csatornákét nagyságrendekkel meghaladja.

A kedvezőtlen tranzakciós költségek ellenére mégis miért növelik a bankok a fiókhálózatukat? A válasz megítélésem szerint abban rejlik, hogy a hitelintézetek a piaci részesedésük növekedését fizikai jelenlétük erősítésével kívánják elérni. Érthető az irányvonal, figyelembe véve azt a tényt, hogy a lakosság bankválasztásában még mindig nagy prioritása van annak, hogy az adott banknak van-e fiókja a lakóhely/munkahely közelében.

A fiókhálózatok méretének növelése folyamatos kihívás elé állítja az érintett társaságok banki működésért felelős területeit. A bővítés ugyanis nem merül ki a megfelelő helyszínek és ingatlanok megtalálásában, valamint a fizikai infrastruktúra kialakításában. Kritikus a megfelelő banki személyzet megtalálása és kiképzése, valamint a standard folyamatok bevezetése is. Ez folyamatos bővülés mellett állandó integrációs feladatokat jelent, amelyek hatással lehetnek a meglévő hálózat háttérműködésére is.

Meddig folytatódik az expanziós folyamat? Véleményem szerint még két-három évig. Ugyanakkor az expanziós folyamattal párhuzamosan egy-két éven belül fokozatosan megerősödnek a konszolidációs tendenciák. Az egyes fiókok jövedelmezőségének vizsgálata (ahogy az az OTP esetében tavaly már be is következett) egyes kevésbé jövedelmező vagy veszteséges fiókok bezárásához, adott esetben földrajzi átrendeződéshez fog vezetni. Ez azonban a bankok többsége esetében még a jövő zenéje.

A szerző a PricewaterhouseCoopers üzleti tanácsadás osztályának vezető menedzsere