Lehet olcsóbban építeni

Kilométerenként 800 millió forint. Ennyivel olcsóbban épül az M7-es újabb szakasza az elmúlt évek sztrádaberuházásainak kétmilliárd forintos átlagáránál. A 40 százalékos megtakarítást a műszaki paraméterek ésszerűsítésével és az éles versennyel indokolták.

Mindez örvendetes, de az ördög nem alszik. Eddig miért épültek sokkal drágábban az autópályák? Hiába váltotta fel az Orbán-kormány sokat kritizált pályáztatás nélküli módszerét az elmúlt kormányzati ciklusban a közbeszerzés. Az árak nem csökkentek, sőt esetenként még emelkedtek is. Gyorsan volt magyarázat is mindig: mások a földrajzi viszonyok, a műszaki tartalom.

A versenyhivatali intő sem hozott változást, minden maradt a régiben. Pedig elég lett volna megnézni az illetékeseknek – akik az üzleti titoknak minősített szerződéseket láthatták –, hogy a pályázók mennyi hasznot tettek rá az anyagok piaci, illetve az alvállalkozók vállalási árára. A fáma 30-40 százalékról szól. Nem tudni, hogy ez igaz, vagy sem, de minden bizonnyal ezúttal is kevesen hittek annak a tavaly év végi bejelentésnek, miszerint leszorítják a sztrádaárakat. A műszaki paraméterek szigorának oldása, a verseny kiszélesítése ismét csak amolyan kampányfogásnak tűnt.

A pályázók sem vehették túl komolyan, bár ezúttal a korábbiaknál valamivel olcsóbban indították ajánlataikat. És lássunk csodát, az induló árból a tárgyalások során egyre-másra faragtak le milliárdokat a megbízásért folytatott versenyben, bizonyítván, sokkal kevesebbért is lehet sztrádát építeni. Pedig a pályázók nem is titkolják: csak addig mentek el, hogy a tisztességes hasznuk meglegyen.

Üröm az örömben, hogy eddig nem ez volt a természetes. Az elmúlt években közel 900 milliárd forintot költöttek gyorsforgalmi utak építésére. A 40 százaléknyi megtakarításnak sok helye lenne.