Kilométerenként 800 millió forint. Ennyivel olcsóbban épül az M7-es újabb szakasza az elmúlt évek sztrádaberuházásainak kétmilliárd forintos átlagáránál. A 40 százalékos megtakarítást a műszaki paraméterek ésszerűsítésével és az éles versennyel indokolták.
Mindez örvendetes, de az ördög nem alszik. Eddig miért épültek sokkal drágábban az autópályák? Hiába váltotta fel az Orbán-kormány sokat kritizált pályáztatás nélküli módszerét az elmúlt kormányzati ciklusban a közbeszerzés. Az árak nem csökkentek, sőt esetenként még emelkedtek is. Gyorsan volt magyarázat is mindig: mások a földrajzi viszonyok, a műszaki tartalom.
A versenyhivatali intő sem hozott változást, minden maradt a régiben. Pedig elég lett volna megnézni az illetékeseknek – akik az üzleti titoknak minősített szerződéseket láthatták –, hogy a pályázók mennyi hasznot tettek rá az anyagok piaci, illetve az alvállalkozók vállalási árára. A fáma 30-40 százalékról szól. Nem tudni, hogy ez igaz, vagy sem, de minden bizonnyal ezúttal is kevesen hittek annak a tavaly év végi bejelentésnek, miszerint leszorítják a sztrádaárakat. A műszaki paraméterek szigorának oldása, a verseny kiszélesítése ismét csak amolyan kampányfogásnak tűnt.
A pályázók sem vehették túl komolyan, bár ezúttal a korábbiaknál valamivel olcsóbban indították ajánlataikat. És lássunk csodát, az induló árból a tárgyalások során egyre-másra faragtak le milliárdokat a megbízásért folytatott versenyben, bizonyítván, sokkal kevesebbért is lehet sztrádát építeni. Pedig a pályázók nem is titkolják: csak addig mentek el, hogy a tisztességes hasznuk meglegyen.
Üröm az örömben, hogy eddig nem ez volt a természetes. Az elmúlt években közel 900 milliárd forintot költöttek gyorsforgalmi utak építésére. A 40 százaléknyi megtakarításnak sok helye lenne.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.