Feloldandó ellentmondások
Derült égből villámcsapásként érte a magyar közvéleményt – így lapunkat is –, hogy a Daimler csoport Magyarországon építi fel kelet-közép-európai Mercedes-üzemét. És nem csak azért, mert a magyar tárgyaló fél a német partner kérésére tudatosan hallgatott a lehetséges sikerről (sőt, inkább annak ellenkezőjét sugallta), tartva a német kormány és az ottani szakszervezetek nyomásától, illetve attól, hogy a román versenytárséhoz hasonló „kifecsegéssel” rossz pontot szerez magának a küzdelemben. Hanem azért is, mert az utóbbi néhány évben sorra érkeztek a magyar gazdaság romló versenyképességére vonatkozó hírek, panaszok. Akkor most mi az igazság?
Először is, akár tetszik, akár nem, a politika vastagon beszűrődik ebbe az elvileg üzleti alapon hozott döntésbe, illetve annak fogadtatásába. A kormánynak – különösen a koalíció felbomlása után – égető szüksége volt az olyan pozitív hírekre, mint a Daimler-beruházás vagy az Európai Innovációs és Technológiai Intézet székhelyének szintén aznap bejelentett elnyerése. Jelen pillanatban nem tudjuk pontosan, csak sejthetjük, hogy a Mercedes-üzem idehozatala igen sok támogatási pénzt megért a kabinet számára. És vélhetően ez lesz az a pont, ahol a legtöbb támadást kapja majd az ellenzék részéről, amelynek első, fanyalgó reakciója is jól mutatja, hogy a sikert nehezen tudja beleilleszteni az általa eddig sugárzott válsághangulatba. (Érdemes azért egy pozitív fejleményre is felhívni a figyelmet ez ügyben: a kormány és a fideszes vezetésű Kecskemét példás összhangban és erőfeszítéssel lobbizott az üzletért.)
A magyar támogatási csomag alapos költség-haszon elemzése persze elengedhetetlen, különösen ha igaznak bizonyulnak azok a meghökkentően magas becslések, amelyek eddig napvilágot láttak.
Naivitás lenne azonban azt hinni, hogy a Daimler hosszú távra szóló döntése csak a kormánytól kapott és elengedett pénz nagyságán múlott (mint ahogy ezt lapunk tegnapi számában a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara kommunikációs osztályvezetője is kifejtette). Mivel állítólag a többi versenytárs is a maximumot ígérte a támogatásokban, az igazán elgondolkoztató inkább az, hogy a 800 millió eurós beruházás mellett olyan érvek hangzottak el, mint a viszonylag alacsony munkaerőköltség, az itteni szakképzett munkaerő vagy a rendelkezésre álló beszállítói hálózat. Mintha az elmúlt hónapokban, években nem pont ezeknek az ellenkezőjéről hallottunk volna nap mint nap: a munka túl magas terheiről, a szakképzés elégtelenségéről, lokális munkaerőhiányokról vagy arról, hogy a magyar beszállítók nem tudnak rákapcsolódni az idetelepülő multinacionális vállalatokra. A helyzet fonákságát jól mutatja, hogy a gazdasági kamarák, érdekképviseletek épp aznap sürgettek fordulatot a gazdaságpolitikában a köztársasági elnöknél tett látogatásukon, amikor a Mercedes-hír kapcsán sorjáztak a hírek a magyar gazdaság vonzerejéről.
Az eset számos tanulsággal szolgál. Például azzal, mennyire gyorsan le tudnak omlani olyan, korábban magától értetődőnek vett sztereotípiák, amelyek szerint Magyarországot teljesen kitörölték a nemzetközi befektetői térképről, mivel itt minden tényező eleve gátolja a vállalkozások működését, különösen regionális összehasonlításban. Ez természetesen nincs így. De azért nem érdemes most hirtelen eufóriába esni sem, és nem csak a kormányzati támogatás eddig ismeretlen nagysága miatt. Hiszen a Mercedes-gyár felépítése még nem változtat a magyar gazdaság fájóan duális szerkezetén. Nem lebecsülve az ilyen, exportra termelő, tőkintenzív beruházások szerepét, meg kell jegyezni, hogy a foglalkoztatásban főszerepet játszó kis- és középvállalkozások, azon belül is a kisebb, magyar tulajdonú cégek kilátásai ettől még rövid távon és érdemben nem javulnak. Ahhoz ugyanis valóban az a radikális szemléletváltás kell, amelyet régóta sürgetnek a szakértők és érdekképviseletek.
A szerző a Világgazdaság rovatvezetője
