Csendes kamatvágás
Nem kívánta újabb meglepetéssel borzolni a karácsonyi ünnepekre készülődő piaci szereplők idegeit a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa. November végén még a kamatcsökkentés ténye érte váratlanul az elemzőket, két héttel később pedig az újabb 50 bázispontos mérséklés időzítése, lévén, hogy a döntés nem kamatmeghatározó ülésen született. Tegnap azzal hajózhatott volna új vizekre a monetáris hatóság, ha a lazítás mértékében is merészebb, most azonban maradt az óvatosnak mondható, félpontos enyhítésnél.
A kereken 10 százalékos alapkamat persze még így is rettentően magas. A jegybank a középtávra vonatkozó inflációs célját szinte bizonyosan alullövi majd, ami legalább olyan egészségtelen helyzet, mint ha felülről vétené el, hiszen növekedési áldozatot jelent. Márpedig a jelenlegi reccessziós környezetben ez különösen fájdalmas a reálgazdaság szereplőinek.
Más kérdés, hogy a kamatcsatorna mennyire hatékony eszköz a gazdasági folyamatok befolyásolására. Miután az elmúlt években a hatóságok tétlenül nézték a devizahitelek tömeges elterjedését, a jegybank kamatdöntéseinek a hatása túlnyomórészt az árfolyamcsatornán keresztül fejtette ki hatását. Most azonban, a globális kockázatvállalási hajlandóság zuhanásával az MNB-nek elsősorban a pénzügyi stabilitásra, a külső finanszírozói kedv fenntartására kell figyelnie, így tovább szűkültek a lehetőségei. A legerősebb fegyvere ebben a helyzetben az eddig megszerzett hitelesség fenntartása lehet. A monetáris tanács legutóbbi két „meglepetésének” kedvező piaci fogadtatása jól mutatja, hogy az intézmény képes aktívan befolyásolni a várakozásokat. A tegnapi, óvatosabb döntés ugyanakkor jelzi, hogy a jegybank még véletlenül sem kíván lelépni az előtte fekvő szűk pallóról. A következő izgalmas kérdés így az lesz, vajon tartható-e a félpontos vágások eddigi üteme. Két hét múlva kiderül.
