Közeledik. A leheletét már itt érezzük a nyakunkon. Arról a forgatókönyvről beszélek, amelyről egyébként nem illik nyilvánosan. Amely elkerülhető lett volna. Ha nem söpörték volna le évek óta a közgazdászok intelmeit az asztalról mindenféle politikai és társadalmi szempontokra hivatkozva. Hamarosan megláthatjuk, kinek volt igaza.
Gyurcsány Ferenc valamit megérezhetett abból a veszélyből, amelyet a forint mélyrepülése okozhat. Talán ezért is tett egy hét leforgása alatt újabb vargabetűt, és ígért váratlanul a Reformszövetség javaslatainál is radikálisabb lépéseket az OÉT pénteki ülésén. Kérdés, hogy oly sok késlekedés, taktikai baklövés és cikcakk után most komolyan vehető-e a miniszterelnök nekiveselkedése. És ha keresztül is viszi a terveit, az elég lesz-e a folyamatok megfordításához.
Az évek, évtizedek óta félrevezetett társadalom nagy része még mindig dacol a súlyos helyzettel. Sztrájkkal fenyeget fizetésemelésért, üdülési csekkért harcol, 13. havi nyugdíjért küzd. Őket lelkesítette Orbán Viktor pénteki évértékelő beszéde is. Amelybe nem fért bele, konkrétan hogyan képzeli el a kiutat a jelenlegi válságból. Igaz, a közönség ezt nem is igényelte.
Azt majd a kormányváltás után (vö. őszödi beszéd). Addig meg lehet beszélni rendszerhibáról, más gazdaságpolitikai dimenziókról, a jövő előtt álló akadályokról és területi követelésekről. A fő, hogy közben épüljön a hitelesség.
