Fizessenek a fejükkel a felelőtlen bankok!
Eleddig egészen más volt a történet: lényegében a nagy bankok 2009 eleje óta tartó győzelméről szólt, amelynek eredményeképpen az egészségesebbek elkezdték viszszafizetni a kétessé vált eszközök szanálására szánt program (TARP) keretében kapott összegeket. A törlesztés lehetővé tette a pénzintézetek számára, hogy a javadalmazás és a premizálás tekintetében a kormány által rájuk kényszerített mégoly gyenge követelmények alól is kibújjanak.
A válság kritikus időszakában – 2008 szeptembere és 2009 eleje között – Bush és Obama kormányzata mindenkit átvert. Egy percig sem volt komoly szándék arra, hogy feldarabolják a pénzintézeteket vagy leváltsák a bankárokat, akik hozzájárultak a válság kirobbanásához. Normál viszonyok között ha egy egész ágazat mély válságba süllyed, akkor ott alapos rendrakást hajtanak végre. Még ha némi balszerencse kimutatható is volt a nyilvánvaló hozzá nem értés mellett, az általános várakozás szerint „ha egy cég állami segítségre szorul, le kell cserélni a csúcsvezetését”. Ilyen elveket az amerikai pénzügyminisztérium éveken keresztül és következetesen hangoztatott – részint közvetlenül, részint az IMF-en keresztül –, mindaddig, amíg más államok jutottak bajba.
