Úgy kellett kielégítenie piacellenes, az állami gondoskodást viszszasíró szavazótáborának igényeit, hogy eközben a külföld szemében is felelős, a kapitalizmus szabályait elfogadó politikusként mutatkozzon. Ha sikerül elvonatkoztatni az ilyenkor szokásos, populista túlzásoktól, akkor a Fidesz elnöke egész jól teljesítette a feladatot.

Tény, hogy Orbán más modellben gondolkozik, mint ellenfelei. Nála a piacgazdaság valódi teljesítményen és versenyen alapulna, és kizárná abból a nyerészkedőket. Kívánatosnak tartja a hazai termékek (és munkahelyek) fokozott védelmét. A jegybankra és hitelezésre tett utalása pedig akár a Surányi György által szorgalmazott irányváltásként is értelmezhető. Hasonló törekvésekre azonban bőven akadnak nemzetközi példák, jobboldali kormányok esetében is.
Persze sok múlik az arányokon és módszereken. A befektetők nem szeretik a meglepetéseket. Nem értik például, miként lehet az utóbbi néhány hónap kormányzati eredményeit oly harsányan elutasítani. Nem véletlen, hogy a napokban a Fidesz elnöke Svájcban és Németországban „nyugtatta” a hitelezőket és üzletembereket, akik talán már többet tudnak a konkrét, tervezett intézkedésekről, mint maguk a választók. Kérdés, sikerül-e egyszerre enyhítenie a külföld jogos bizalmatlanságát, és fenntartania a lakosság erős támogatását. Izgalmas kísérlet. GCs