Célok már vannak
Akkor is tudható volt már azonban, hogy a történetnek ezzel messze nincs vége. Ahogy a 29 pontot mind alaposabb vizsgálat alá veszik az elemzők, úgy sokasodnak a kérdőjelek. Előteremthető-e a remélt 200 milliárd forintos bevétel a bankoktól és biztosítóktól? Milyen konkrét következményekkel járnak az állami vállalatoknál és a közszférában tervezett karcsúsítások? Hogyan is néz ki valójában jövőre az adórendszer? Kik járnak jól és rosszul? Mit jelent a gyakorlatban az uniós források átcsoportosítása? A kérdések egy részére már igyekeztek válaszolni az illetékesek, az azonban látszik, hogy sok még a képlékeny részlet. Márpedig azokon sok minden múlhat.
Botorság lenne elvárni, hogy a kormány felállása után másfél héttel a következő négy év minden apró lépése előre kidolgozott legyen. Hiszen az adott célhoz sokféleképpen el lehet jutni, ráadásul a feltételek közben maguk is változnak. Elég csak Európára tekintenünk, ahol az integráció résztvevői maguk is kemény vitákat folytatnak arról, hogy az euróövezet fenntartásához mi az üdvözítő megoldás – miközben az élet kikényszeríti a tetteket. Márpedig ilyen változó környezetben a gyors reagálás, a pragmatizmus, az alkalmazkodóképesség legalább akkora érték, mint az értékelvű, stratégiai gondolkodás.
Mindez azonban nem menti fel a kormányzati szereplőket az alól, hogy egyértelműen, következetesen és megfontoltan nyilatkozzanak. Az elmúlt hét kommunikációs károkozása után ez most különösen fontos lenne. Hogy a célok meg is valósuljanak.
