Koldusboton - További évtizedekre vagyunk a nyugattól

Nagyon lassan közelítették a magyar bérek a nyugati szintet az elmúlt években. Hiába voltak látványosak a GDP-adataink – legalábbis az évtized elején –, a fizetésekben ez hoszszabb távon alig tükröződött. Ebből természetesen versenyképességi előnyünk származik, illetve származna, ha a többi tényezővel nem rontanánk le. Az érme másik oldala viszont az, hogy jóléti szempontból még további évtizedekre vagyunk a nyugattól, ami csalódással tölti el a magyar munkavállalókat. Ez nem kizárólag hazai probléma, a többi régiós ország hasonló pályát járt be, legfeljebb máskor voltak a gyorsabb és a lassabb felzárkózási szakaszok.
Az osztrák bér alig több mint negyedét vihetik haza a magyar munkavállalók, ez pár százalékponttal több, mint tíz évvel korábban. A 90-es években – bár a társadalom nagyobb része vált a rendszerváltás vesztesévé – nagyobb ütemben közeledett az átlag életszínvonala a példaképnek számító nyugati szomszédunkéhoz. Az természetes, hogy a tőkehiányos gazdaság nem folytathatta olyan gyors ütemben a felzárkózást az egyensúlyi mutatók jelentős romlása nélkül. Ha azonban a mostani ütemet vetítjük a jövőre, akkor még harminc év múlva is csak feleannyit lehet majd nálunk keresni, mint a fejlettebb országokban.
Ez pedig nem túl biztató perspektíva a karrierjük elején járó munkavállalók számára. A közeledés kétféleképpen is felgyorsulhat. Vagy mi kezdünk el ütemesebben felzárkózni, vagy Nyugat-Európa bérszintje csökken le. Utóbbi a válság beköszöntéig nem igazán volt jellemző, előbbi viszont a foglalkoztatásbővítési céljainkkal együtt tűnik igen nehéznek. Mint szakértők felhívták a figyelmet, a gazdaság modernizációja és az alacsonyan képzett tömegek számára munkahely teremtése ellentétes célok, és egyértelmű, hogy melyik eredményez béremelkedést. Nem marad tehát más, mint többet dolgozni azoknak, akiknek van mit.