A lengyelek már sorban állnak belépőért
Lengyel kollégája, Donald Tusk is hasonló megjegyzést tett, amikor szembesült azzal a francia–német kezdeményezéssel, amelyet európluszpaktum néven a hétvégi EU-csúcson írtak alá. Míg azonban a magyar kormányfő látványosan bele is nyugodott abba, hogy ahogy a problémák az eurót érintik, úgy a döntéshozatal is kizárólag a valutaunió tizenhetes országcsoportjára korlátozódik, Tusk nem kevésbé látványosan ezt kikérte magának.
Varsó mindent megtesz azért, hogy az unió egyik meghatározó tagjává váljon, és még ha Tusk a Kaczynski testvérpárhoz hasonló harcos bojkott-tervekkel nem is áll elő, de komolyan és tudatosan erősíti vezető szerepét. Legyen szó saját gazdasági érdekeiről, de akár az euróövezet megmentéséről is.
Nem véletlen az sem, hogy Magyarországgal ellentétben a lengyelek végül csatlakoztak az európaktumhoz is. Nyilvánvalóan nem a Brüsszel iránt érzett imádat vezette őket, sokkal inkább az, hogy nem engedhetik meg maguknak a kívülállást. Ha kell, szuverén gazdaságpolitikájuk egy részének feladásával biztosítják maguknak a helyet nemcsak a nagyobb, 27 személyes asztal körül, de abban az exkluzív klubban is, ahol az igazi döntéseket hozzák.
