Most nem szabad ingyen adni a támogatást!
Valószínűleg sokan fel is háborodtak ezen, de nem kevesen gondolhatják úgy: igazán fontos célra költik ezeket a súlyos milliárdokat. És kicsit mindkét oldalnak igaza van.
A két közlekedési társaság helyzete mára valóban tarthatatlanná vált. Korábban évről évre hallhattuk az illetékeseket, ahogy azt panaszolták: gyors állami segítség nélkül a csődveszély fenyeget. Az elmúlt időkben változott a helyzet – most már nem évente, hanem szinte minden egyes hónapban szembesülni kell azzal, mennyire drámaiak valójában az állapotok.
A megoldási javaslat szükséges, de egyben veszélyes is. Borzasztóan csábít ugyanis a könnyelműségre. Mennyire egyszerű lenne azt az üzenetet mögé érteni: termeljék csak ezek a nagyvállalatok nyugodtan a veszteséget szinte számolatlanul, az állam majd úgyis kisegíti őket. És hogyne segítené ki, ugyan melyik politikus az, aki kormányon azt szeretné látni, hogy akár az országban, akár a fővárosban összeomlik a tömegközlekedés?
Most nem szabad ingyen adni a támogatást. Itt a tökéletes lehetőség arra, hogy a kormány minden eddiginél keményebb szigorral álljon hozzá a közlekedési cégekhez: hatékony, átlátható és nem túlköltekező gazdálkodást kell tőlük megkövetelni. Eljutottunk arra a szintre, ahol már nincsenek kifogások. A megoldás pedig nem lehetetlen, kiindulási alapnak például teljesen jó volna, ha elővennék a Bajnai-kormány terveit, amelyek ugyanerről a szigorról szóltak. A többi már a politikai bátorságon múlik, fel mer-e a kormány vállalni egy jó elképzelést, ha az épp az elődjéé. De egy biztos: most van itt az alkalom, hogy a pazarló cégek megtanulják, még az állami szférában sincs ingyenebéd.
