Ágazatonként vizsgálva a környezetvédelmi, az egészségügyi és egyes oktatási beruházásokkal, valamint a vidékfejlesztéssel közeledtünk az EU fejlettségi szintjéhez, de ezek rövid távon nem vezettek gazdasági növekedéshez. Bonyolította a helyzetet a források nagyságrendje és a felhasználás elaprózottsága, ezek miatt a szépen hangzó célok megvalósításában csak részeredményeket értünk el. Az is látható, hogy miközben a munkanélküliség az egekbe szökött, a fejlesztési programoknál inkább a munkahelymegőrző hatás érvényesült. Az elhelyezkedést elősegítő képzéseknél a programot befejezők mintegy fele, a hátrányos helyzetűeknél csupán a 10 százaléka kapott munkát.
Még hosszasan lehetne részletezni az ÁSZ észrevételeit, amelyek segítenek tisztán látni a hazai helyzetet, erősségeinket és gyengeségeinket a várhatóan ősszel beinduló maratoni uniós költségvetési csaták előtt. A forrásfelhasználás hatékonysága ugyanis – ha tetszik, ha nem – nyomós érv lesz a közös kasszába nettó befizető tagállamok körében a kohéziós pénzek megnyirbálása mellett. Ráadásul több mint jelzésértékű az ÁSZ-jelentés azért is, mert kritikai észrevételei megjelennek az európai felzárkóztatási politika reformjában is, amely – immár teljesítendő feltételek formájában – 2014-től lesz irányadó.