Egymillió munkahely? - Valószínűleg a fele sem teljesül

Még a visszavett célban sem bíznak túlságosan a szakértők, mivel a gazdaságpolitika nem mutat egységes irányt, amely alátámasztaná a foglalkoztatás bővítését. Bizonyos lépések, mint a szociális ellátás megnyirbálása, a közmunkaprogramok kibővítése, ugyan jó irányba mutatnak, de önmagukban hatástalanok lehetnek. Nem garantálja semmi, hogy az így visszaterelt munkaerő talál is helyet magának, és nem csak a munkanélküliek számát gyarapítja.

Azzal kapcsolatban sincs nagy vita, hogy a közszférában vannak még feles kapacitások, folyik is a karcsúsítás. Még a közfoglalkoztatást leszámítva is csökken az állami intézményekben a létszám. Ezekkel a kampányokkal egyrészt az a probléma, hogy sokszor fűnyíróelv szerint mennek végbe, vagyis nemcsak fölös kapacitások épülnek le, hanem fontos állami funkciók is csorbulnak. Másrészt ugyanaz, mint a szociális ellátás csökkenésével: megfelelő képzettség nélkül aligha talál helyet magának a versenyszférában az utcára kerülő állami alkalmazott. A képzési, ezen belül a felnőttképzési rendszer pedig nagyon gyenge lábakon áll, a legtöbb résztvevő számára fizetős, ezt sokan nem engedhetik meg maguknak, főként azok, akik eddig is segélyből éltek.

Vannak emellett olyan lépések, amelyek egyenesen károsak foglalkoztatási szempontból. Ilyen az egyébként is magas minimálbér megemelése, ami mögött az feltételezés húzódhat meg, hogy sokan úgyis csak papíron keresnek 80 ezer forintot. Van ebben igazság, de mégsem indulhat ki abból a gazdasági irányítás, hogy a többség csal. Ezzel csak bebetonozza az adócsalásra való optimalizálást, pedig pont ebből kellene kitörni valahogy.