Türelemjáték

A jelentős kiadáscsökkentést előirányzó, kedden megjelent kormányhatározatot egy nap késéssel így kommentálta a Nemzetgazdasági Minisztérium. Szükség is volt a magyarázatra, hiszen – a sajtóban megjelent értékelések miatt is – a lépéseket könnyen megszorításként értelmezhette bárki.

Más is félreérthető a kormányhatározattal kapcsolatban: az éves költségvetés elfogadása után két hónappal könnyen azt lehet hinni, hogy a büdzsében megalapozott intézkedések nem kielégítő volta miatt volt szükség rá. Még akkor is, ha hozzászokhattunk már: hasonló lépésre – akkor zárolások formájában – egy éve is volt már példa. Ám a tárca ezt is cáfolja, mondván, itt a külső kockázatok kivédése a cél.

Hogy két nappal a görög megegyezés után és a költségvetésben – vagyis annak újraírt verziójában – alkalmazott forint/euró árfolyamnál jóval kedvezőbb helyzetben mitől is tartunk, az nem derül ki a közleményből. Így legfeljebb arra lehet gyanakodni, hogy a kormány az Európai Bizottság tegnapra beígért, a túlzottdeficit-eljárás szankciójaként beharangozott, a kohéziós kötelezettségvállalások moratóriumáról szóló javaslatát igyekezett megakadályozni. Kár, hogy az elmúlt hetek brüsszeli nyilatkozataiból egyértelműen kiderül, a bizottságnak éppen ezekből a félig-meddig spontán lépésekből lett elege.

Emlékezzünk csak: mennyire megnőtt a bizalom a piacon és Brüsszelben is a konvergenciaprogram és reformterv tavaly tavaszi benyújtása után. És utána hogyan veszítette el a türelmét az Európai Unió a folyamatos korrekciók és a hirtelenjében elfogadott, többnyire a bevételek növelését előirányzó lépések miatt. A bizottság a források befagyasztásának kilátásba helyezésével is arra próbálja rávenni Budapestet – mint egy rossz gyereket –, hogy az unortodox gazdaságpolitika helyett kiszámítható, strukturális reformokkal álljon elő. Ezt nyilván nem ilyen minisztériumi közlemények formájában képzelik el.