B terv
Egy elhúzódó, felesleges és költséges huzavona után már-már úgy tűnt, hogy a magyar kormány komolyan veszi a Brüsszelből, Frankfurtból, Washingtonból és a piacokról érkező figyelmeztetéseket, és mind a költségvetés terén, mind a jegybank függetlenségének kérdésében visszatérni látszott a józan ész politikájához. Ennek meg is lett az eredménye: elhárult az akadály a kohéziós alapok teljes folyósítása elől, és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is zöld jelzést adott a hiteltárgyalások megkezdéséhez.
Az örömbe azonban gyorsan üröm vegyült. Mihelyst enyhültek ugyanis a kormány politikájával kapcsolatos aggodalmak, máris felszínre törtek az újabb kreatív megoldások. Idén és jövőre is úgy kívánnak elkölteni pluszpénzeket bizonyos – akár még gazdaságilag indokolt és hasznos – célokra, hogy azok fedezete fiktív. Ráadásul nem csak a trükközéssel van baj: az egyik „leleményes” javaslat a Magyar Nemzeti Bank tranzakcióit is illetékkel sújtaná, amelyből 100 milliárd forintra számít a költségvetés jövőre.
Ezzel ismét kényes terepre tévedt a kormányzat. A jegybank megadóztatása nem csak értelmetlen, de jogilag is aggályos beavatkozás. Nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy az Európai Központi Bank és az IMF is kifogásolja majd a lépést, ami közvetlenül és közvetve is hatással lehet a közelgő tárgyalások sikerére. Ha ugyanis a tervezett intézkedés meghiúsul, a kieső bevételt egyéb forrásból kell majd pótolni. És ne feledjük, a kormány papíron már azt a kamatmegtakarítást is elköltötte, amelyik az IMF-fel és az EU-val megkötendő egyezmény nyomán keletkezne.
Az elmúlt napok fejleményei a lehető legrosszabbkor jöttek. Azt a feltételezést támasztják alá ugyanis, hogy a kormány mégsem törekszik a megállapodásra. Akkor viszont nagyon gyorsan szükség lenne egy B tervre.
