A nagy MNB-s stresszteszt
Nem ijedtek meg a monetáris tanács külső tagjai attól, hogy a forint öt hónapos mélypontra gyengült kedden az euróval szemben, és zsinórban ötödször is a kamat csökkentése mellett döntöttek. Pedig ha az év utolsó hónapjában szünetet tartottak volna, akkor a befektetők is kevésbé aggódnának a monetáris politika miatt.
Az MNB jövőbeli politikájával kapcsolatos idegességet Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter hétvégi kijelentései idézték elő, amelyek szerint az MNB-nek is azokat az eszközöket kellene alkalmaznia a kilábalás érdekében, melyeket a Federal Reserve, az Európai Központi Bank vagy a Bank of England is bevezetett.
Matolcsy szavai joggal kelthetnek aggodalmat, hiszen Simor András MNB-elnök mandátuma jövő tavasszal lejár, és távozásával a jegybankban is meghonosíthatják az unortodox politikát. Ennek azonban komoly akadályai vannak. A fejlett piaci jegybankok csak 0 százalék közeli alapkamat mellett alkalmaznak nemkonvencionális eszközöket, és az ilyen beavatkozásoknál az alacsony inflációs környezet is fontos követelmény. Magyarországon viszont az infláció 5 százalék – és több mint 2 százalékponttal a jegybank inflációs célja – felett jár, az alapkamat pedig még mindig nagyon messze van a 0 százaléktól.
Az elemzők arra számítanak, hogy az MNB 5 százalék közelébe csökkentheti a kamatot – a külső tagok szerint itt lehet az egyensúlyi szint –, vagy addig, amíg a piac zöld jelzést ad a vágásoknak. Ez a gondolat ismerős lehet azoknak, akik figyelték az IMF-tárgyalásokat. Akkor is azt hallottuk: majd megállapodunk, ha a piac erre kényszerít minket.
Úgy tűnik, hogy a fiskális és monetáris politikai döntéshozók most tesztelik, mit tűr el a piac, amely azonban a nemkonvencionális jegybanki eszközöket biztosan nem fogja tolerálni. A racionalitástól távol álló döntések megbosszulhatják magukat. Van egy pont, ahonnan már szinte lehetetlen visszafordítani a folyamatokat.
