Az elektromos autózás Magyarországon
Az elektromos Nissan Leaf 2011-ben, az Opel Ampera 2012-ben nyerte el az év autója címet. Ezzel egyértelművé vált: a technológia életképes, és egyre többen fognak váltani a környezettudatos, alternatív meghajtású autókra. Az Európai Unió útjait a gyártói előrejelzések szerint 2020-ra kétmillió tisztán elektromos jármű fogja koptatni. A PwC 2012-es tanulmánya szerint Magyarországon ekkor mintegy 40 000 tisztán elektromos személygépjármű fut majd, de az odáig vezető út nem lesz zökkenőmentes.
Az elektromos járművek széles körű elterjedésének két legnagyobb gátja a magas beszerzési költség és a hatótávolsággal kapcsolatos aggodalom. Az előbbi problémára az akkumulátorok árának fokozatos csökkenésével születik majd megoldás. A hatótávolsággal kapcsolatos aggodalmat azonban a műszaki paraméterek mellett nagyban meghatározza a töltőinfrastruktúra megléte is.
A hazai meglévő mintegy 20 töltő telepítése több szereplőhöz köthető (E.On, Elmű, MVM, Mol), amelyek jellemzően nagy marketingértékű helyszínekre szereltek eszközöket. Az elektromos járművek számának növekedésével azonban szükség lesz arra, hogy a telepítők túllépjenek saját telepítési szempontjaikon, praktikus megoldást kell szolgáltatniuk az elektromos autók mindennapi felhasználóinak. A PwC szakértői számításai szerint a 2020-as autóállomány ellátásához mintegy 20 000 nyilvános töltőpontra lesz szükség Magyarország területén. Ez a szám a földrajzi eloszlás szempontjából alapos tervezést igényel, hiszen a fogyasztók véleménye a töltőpontok használhatóságáról erősen befolyásolhatja az elektromos autók eladásait.
A bevezetés egyik első lépéseként 2012-15 között várhatóan több szereplő is pilot projekteket fog indítani. Ezen csökkentett méretű próbaüzemek célja a tapasztalatszerzés a széles körű piacra lépéshez, és a pilot projektben rejlő nagy marketingpotenciálok kiaknázása. A hazai elektromos autó piac fejlődése több szempontból is eltérhet az európai példáktól, így a külföldön már működő üzleti modellek is tesztelésre szorulhatnak. Magyarországon a legfontosabb kérdések, amelyekre egy pilot üzemnek válaszolnia kell, a fogyasztói attitűdökkel, az üzleti modellek megtérülési oldalaival, valamint a műszaki és jogi feltételrendszer tesztelésével függnek össze.
A PwC által megvizsgált 18 külföldi modellben azonosított állami kezdeményezések célja minden esetben az, hogy a piacot átlendítse a technológiával való ismerkedés és az üzleti bizonytalanság fázisán, és megteremtse azt a kritikus tömeget (elektromos autó számot), amelytől kezdve már a kialakult fogyasztói igények vezetik a piacot.
A kritikus tömeg megteremthető triviális megoldásokkal (például az autóvásárlás vagy a töltőtelepítés ártámogatása), de kifinomultabb módszerekkel is. A nemzetközi modelleket elemezve számos ponton feltűnnek olyan állami vagy önkormányzati nonprofit szervek, amelyek feladata a piac összefogása és megszervezése, valamint az infrastruktúra megtervezése.
A hazai viszonyokhoz leginkább egy olyan közhasznú társaság kialakítása illene, amelynek feladatai a következők lennének: a legjobb gyakorlatok azonosítása és elterjesztése, szabványosítás, javaslattétel a jogszabályi keretrendszerre, a minél nagyobb hazai beszállítói részarány biztosítása, pályázatok figyelése és a hazai célirányos pályázati keretrendszer működtetése. Hosszú távú célként pedig kitűzhető a fenntartható piaci modell biztosítása, a kutatás-fejlesztés és az irányított marketing is.
A vállalati flották magas kihasználtságon, gyakran jól tervezhető módon futnak. A magasabb beszerzési költségek így hosszabb üzemidőre, nagyobb kihasználtságra vannak vetítve. Az üzemanyagköltségek tekintetében pedig jelentős előnnyel rendelkeznek az elektromos autók. Jelenlegi árakon 100 km megtétele 60-70 százalékkal olcsóbb a hagyományos járművekhez képest, a hazai flották tapasztalatai pedig rendkívül alacsony karbantartási költségeket mutatnak, ezért a magasabb kezdeti költségek jóval a járművek teljes élettartamán belül megtérülhetnek.
Számos üzleti tevékenységben (például városi kiskereskedelmi elosztás, szemétgyűjtés, buszközlekedés) napközbeni töltés nélkül is elegendő az elektromos járművek akkumulátor kapacitása. A járművek éjszaka a vállalat telephelyén feltölthetők, tehát a vállalati flották elterjedését alig befolyásolja a nyilvános töltőpontok száma.
Az e-mobilitás az energiaipar számára is kihívás. A XXI. századra a korábban közműnek tekintett energiaszektor komoly átalakulás előtt áll. Egyre komplexebb szolgáltatásokat képes biztosítani és a piaci hatások miatt erre egyre inkább rá is kényszerül. Az okos mérők és -hálózatok lehetőséget biztosítanak a tudatosabb fogyasztásra, az energiaipari szereplők számára pedig a tervezés és a hatékonyság új dimenzióit nyitják meg. Ezen átalakulási folyamat egyik eleme az elektromobilitás: világszerte az áramszolgáltatók és az energiakereskedők a legaktívabbak az elektromos járművek elterjesztésében. Ez nem véletlen, az elektromos autók többletfogyasztást, marketingfelületet és új komplex szolgáltatások nyújtásának lehetőségét kínálják. Az üzenet pedig változatlan: „cipőt a cipőboltból”.
