Sokaknál betelt a pohár
A kezdeti hév érthető volt, nyolcévi ellenzéki lét után a bizonyítás kényszere elemi erővel tört a felszínre, hogy azonnal világossá váljék, ez a kormány más, mint az elődje. Világossá vált. Nagyon hamar. A gyorsaság azonban kapkodó irányításhoz vezetett, ötletszerűen jöttek-mentek a képviselői indítványok, a laikus követni sem tudta, melyik éjjel mit fogadott el a parlament. Pár hónap, és megnyugszik a kormány – legyintettek sokan.
Nem így történt. A kapkodás, a mindenáron keresztülvert jogszabály-módosítások gyakorlattá váltak, következményük sokszor kiszámíthatatlan. Elmaradtak a hatástanulmányok, a kísérletezés élesben folyik. Így a jónak tűnő irányok is zsákutcába vezethetnek, vagy az indokoltnál több szenvedést okoznak az érintetteknek. Úgy tűnik, mostanában telik be a pohár. Nemcsak a diákoknál.
Az üzleti körök türelmesek. Általában is jellemző, hogy a gazdasági szakmai szervezetek a mindenkori kormánnyal igyekeznek jó kapcsolatot kiépíteni. Normális országban egymásra vannak utalva: a gazdaság jó teljesítménye a politika mozgásterét is bővíti, a jó politikai vezetés pedig úgy próbálja alakítani a gazdasági klímát, szabályokat, hogy kedvezzen a gazdasági teljesítmény növekedésének. Ha ez a kapcsolat jól működik, abból mindenki profitálhat. A társadalom is, mert a növekedésből adóbevétel származik, több adóból pedig több juthat szociális, jóléti kiadásokra is. Vagy fejlesztésekre, nagy ívű társadalmi célokra.
Most se növekedés, se jelentősebb fejlesztés. Sőt. A szakmai szervezetek egymás után fogalmazzák meg rendkívül udvarias, ámde egyértelmű kritikáikat. Legutóbb a Joint Venture Szövetség öt pontban tette közzé állásfoglalását a kialakult helyzetről. „A kiszámíthatatlan intézkedések miatt bizalom- és tőkehiány lépett fel” – olvasható az anyagban, egyik javaslatuk így hangzik: „az érdekeltek véleménye figyelembevételének intézményesülése, szakmai konzultációk”. Nem különös ez a követelés? Persze, hogy konzultálni kell a változásokban érintett szakmákkal, persze, hogy célszerű a jogalkotásnál felhasználni javaslataikat. Ezt kérni kell egy, a legnagyobb külföldi befektetőket tömörítő szervezetnek?
De idézhetnénk a legnagyobb magyar munkaadói szervezet, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének kiadványából is: a szervezet először tette közzé Gazdasági helyzetkép címen véleményét a gazdaság állapotáról. Megállapították, hogy „a legnagyobb problémát jelenleg a magyar gazdaságban a bizalom hiánya jelenti. Éppen ezért nem is értékelhető az ország valós állapota kizárólag a gazdasági mutatószámok alapján.”
Folytathatnánk a példákat a polgármesterekkel, akik egyet értenek a változtatással, még az irányt is racionálisnak tartják, ámde azt a rohamtempót, azt a kapkodást, ahogy az egészet bevezetik, nem. Különösen nehezen emészthető, hogy az adósságrendezés kárvallottjai éppen azok az önkormányzatok lesznek, amelyek idáig jól gazdálkodtak, így kezelhető adóssággal vészelik át a válság éveit is. Mit mondjon az ilyen polgármester az adott város lakóinak, akik azt látják, nem volt érdemes összehúzni magukat, hiszen a pazarlás lett a nyerő?!
Vagy vegyük a napokban kezdődő diákdemonstrációkat.
Tavaly még sikerült lenyomni az éppen csak elégedetlenkedőket, amikor pár héttel az egyetemi jelentkezések előtt változtatta meg a kormány a továbbtanulás szabályait. Idén már nem. Egy év állt rendelkezésre egy elfogadható tandíjrendszer kialakítására, s ehhez kapcsolva a szociálisan rászorulók támogatására, a minden feltételében egyeztetett hitelrendszerre. A kormány ezt nem tartotta fontosnak. Diktál, minősít, lekezel.
Ez az igazi probléma. Ezért telik be mostanában a pohár. S nem csak a diákoknál.
Két és fél éve van hatalmon a jelenlegi kormány és még mindig nem nyugodott meg. Kocsi Ilona, a Világgazdaság főmunkatársa-->
