A Varsói Klímakonferencia árnyékában
A leggazdagabb országok még az új nemzetközi tárgyalási folyamat keretrendszerének meghatározására irányuló próbálkozásokat is zátonyra futtatták, amelyek elősegíthették volna az egyre súlyosabbá váló globális problémák szabályozott keretek között történő hatékony megvitatását. A konferencián jelenlévő megfigyelők tudósításai szerint a fejlett országok kormányai sokkal inkább hallgattak a szennyezés-kibocsátásban élenjáró nagyvállalatokra, mint a társadalmi érdekeket érvényre juttatni kívánó civil szervezetekre. A fejlett országok kormányainak álláspontját egyre inkább a multinacionális nagyvállalatok lecsupaszított gazdasági és pénzügyi érdekei mozgatják.
Az Európai Unió továbbra is tartotta magát a korábban vállalt kötelezettségek teljesítéséhez, de ilyen nemzetközi hangulatban az európai gazdaság további pozícióvesztésével és a foglalkoztatási helyzet romlásával érne föl, ha újabb egyoldalú üvegházhatású-gáz kibocsátási csökkentésbe kezdene. Az európai termelő gazdaság az elmúlt évtizedekben már jelentős kapacitás-csökkenést könyvelhetett el az alacsonyabb távol-keleti bérek és nyersanyag-árak okán, most pedig az amerikai palagáz-forradalom tengerentúli gazdaságra irányuló kedvező hatásaival is szembesülnie kell.
Európa az impozánsnak tűnő – ugyanakkor a globális éghajlatváltozás visszafordítása szempontjából elégtelen – uniós vállalások kedvezőtlen hatásait a zöldgazdaság fejlesztésével igyekezett ellensúlyozni, de a kínai technológiák dömpingárai, továbbá a közép-kelet-európai és dél-európai piacok fizetőképességének gyors hanyatlása megakasztotta a biztató gazdasági és foglalkoztatási folyamatokat.
Magyarország az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentése szempontjából a legjobban teljesítő országok csoportjában helyezkedik el, hiszen hazánk huszonöt esztendő alatt a számunkra kirótt ötszázalékos csökkentési kötelezettségét jóval felülmúlva, mintegy negyven százalékkal mérsékelte károsnak minősülő kibocsátásait. Mindezért viszont hatalmas társadalmi és gazdasági felárat fizettünk, melynek negatív hatásait még mind a mai napig viseljük. Az egyébként valóban környezetszennyező nagyipar és a nagyüzemi mezőgazdaság állattenyésztési ágazatának leépülésével, a kellőképpen át nem gondolt élelmiszeripari privatizációval együtt járó munkahelyvesztés súlyos foglalkoztatási és ezzel együtt mindmáig ható társadalmi válságot okozott.
Országos viszonylatban sok százezer munkahelyet veszítettünk. A kilencvenes évek közepén végrehajtott tüzelőanyag-váltás – amikor szénről gázra állítottuk át a fűtési rendszereinket – ugyancsak maradandó feszültséget keletkeztetett, miután – az egyébként sokkal tisztább és kényelmesebb – energiahordozó függőségi helyzetbe sodorta Magyarországot. Néhány évvel ezelőtt ennek következtében szinte megfizethetetlenné váltak az energiaárak.
Miután Magyarország kimagasló kibocsátás-csökkentést ért már el eddig is, de ezzel együtt tovább folytatódott a kedvezőtlen irányú globális változás, továbbá hazánkat az egyre gyakrabban fellépő időjárási szélsőségek sokkal erőteljesebben sújtják az európai átlagnál, a lehető leggyorsabban meg kell tennünk a sikeres alkalmazkodáshoz szükséges intézkedéseket. A fenti szempontokra való tekintettel a magyar Országgyűlés egy esztendővel ezelőtt úgy módosította az éghajlatváltozásról szóló törvényt, hogy a megújítás előtt álló Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiába (NÉS-2) be kell építeni a Hazai Dekarbonizációs Útitervet, továbbá a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégiát is.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat által készített éghajlati modellek alapján az évszázad első felében a hőmérséklet további 1 Celsius fokot meghaladó emelkedésére számíthatunk: a fagyos napok száma csökken, a nyári hőhullámos napok előfordulása pedig növekedik. A csapadék éves összegében nem számíthatunk jelentős csökkenésre, de az eddigi évszakos eloszlás nagy valószínűséggel átrendeződik: a nyári csapadék jelentős hányada a téli időszakra tevődik át. A szélsőségek várható alakulása jellegzetes térbeli eloszlást mutat, és elsősorban az ország középső, déli és keleti területeit érinti kedvezőtlenül, mely a területi és ágazati sérülékenységi vizsgálatok fontosságára hívja fel a figyelmet. A társadalmi és szakmai vitán túljutott NÉS-2 egyik legfontosabb üzenete éppen ezért az, hogy Magyarország sem kerülheti meg az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaságra való áttérést, de annak elsődleges hajtóereje nem a nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés, hanem a fenntarthatóság felé való átmenet nemzetstratégiai céljainak elérése: a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés mérséklése, az anyag- és energiatakarékos technológiák térnyerése, a megújuló energiaforrások fűtési célzatú hasznosítása, s ezáltal a foglalkoztatási helyzet javítása. Az érintett ágazati szereplőkkel közösen felrajzolt dekarbonizációs forgatókönyvek elsősorban az energetikában, az épületszektorban és a közlekedési ágazatban látnak érdemleges kibocsátás-csökkentési lehetőséget, mely egyben teret engedhet az állattenyésztési ágazat és a hazai élelmiszeripar ismételt megerősítésére is.
Bencsik János, A szerző a T. Ház energetikai albizottságának elnöke, a Nemzeti Alkalmazkodási Közpon-->
