Andor László: Mi a baj az EU-val?
Az egyik, gyakran elhangzó kritika az Európai Unióval szemben az eltúlzott, sokszor életidegen szabályozásról szól. Hiszen a jogszabályalkotás az EU létrehozása óta folyamatosan zajlik, és ebből következően jelenleg nagyon nagyszámú uniós jogszabály van hatályban. Egyes vélemények szerint ez a szabályozás akadályokat gördít a vállalkozások – elsősorban a kis- és közepes vállalkozások – elé, másrészt túlzott mértékben beleavatkozik a polgárok mindennapi életébe. Az európai lakosság 74 százaléka szerint az EU túl bürokratikus.
Ezen aggodalmakra reagálva az Európai Bizottság az utóbbi években komoly erőfeszítéseket tett a jogalkotás egyszerűsítése és a szabályozásból eredő terhek csökkentése érdekében. A bizottság már 2012 decemberében egy felülvizsgálati programot kezdeményezett REFIT néven, amelyben a bizottság a vállalkozások, munkavállalók és az állampolgárok számára egyszerű, közérthető, stabil és kiszámítható szabályozási keret mellett vállal elkötelezettséget. Ennek előnyei mind az állampolgárok, mind a vállalkozások számára megmutatkozhatnak, ám ennek feltétele, hogy a többi EU intézmény (Európai Tanács és Parlament) és a tagállamok hasonló szintű elkötelezettséget tanúsítsanak.
Tavaly a bizottság további lépéseket tett. Hivatalos közleményben, szakterületek szerint határozta meg, hogy mely területeken tesz további lépéseket az uniós jogszabályok egyszerűsítése vagy visszavonása, a vállalkozások terheinek csökkentése, valamint a végrehajtás megkönnyítése érdekében. Ebben a dokumentumban a teljes uniós joganyagot átvizsgálták.
A jogszabályok mennyiségének csökkentése nem öncél. A folyamat célja egyértelműen a minőség javítása. Ez azt is jelenti, hogy a felülvizsgálat a dolgozók, a fogyasztók, az állampolgárok számára nem vezethet kevesebb védelemhez. Más szóval a szerződésekben lefektetett jogok nem csorbulhatnak.
Új javaslatok esetében fokozottan érvényesül az addicionalitás és a szubszidiaritás elve. A bizottság pedig ösztönzi a tagállamokat, hogy nézzék át saját jogszabályaikat is, hiszen sok esetben az életet nem az uniós, hanem a tagállami előírások komplikálják.
A túlszabályozásra panaszkodók egyik célterülete a munkajog, azon belül is a munkavédelem. Nem is kétséges, hogy uniós szintű előírások betartása terhet jelent a vállalkozásoknak, és főleg a kisebbeknek. Az uniós munkavédelmi szabályozás nem csupán a munkavállalóknak kedvező, hanem a vállalatoknak is: nő a versenyképességük és termelékenységük. A végrehajtás beruházást igényel ugyan, de a megtérülés és megtakarítás is pénzben mérhető utána, és csökken a munkahelyi jogviták száma is.
Az EU-szintű munkajog két nagy területet fed le. Egyik a munkafeltételek ügye (munkaidő, részmunkaidő, határozott ideig tartó munkaviszony, kiküldetés stb.), a másik pedig a munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció (például csoportos létszámleépítés vagy tulajdonosváltás esetén).
A munkahelyi egészég és biztonság terültén 24 irányelv fektet le minimum követelményeket és segíti elő, hogy a munkavállalók ne legyenek munkahelyi balesetek áldozatai, illetve csökkentsék annak lehetőségét, hogy megbetegedjenek, mert például veszélyes kémiai anyagokkal dolgoznak. A szabályoznak is köszönhetően nagymértékben csökkent a munkahelyi balesetek száma, a dolgozók egészségesebb környezetben dolgozhatnak.
Az Európai Unió – illetve korábban a közösség – kezdettől fogva törekedett arra, hogy magas szintű foglalkoztatást és szociális védelmet, jó élet- és munkakörülményeket biztosítson a munkavállalóknak. Ami a munkafeltételek összességét illeti, ezen a területen az EU egyértelműen a legjobb normákkal rendelkezik, és ezt a vezető szerepet mindenképpen meg kell őrizni. Mivel pedig az európai munkaerő egyre idősödik, létszáma pedig csökken, a munkavédelemre mint felértékelődő területre kell tekinteni. Ezért a bizottság hamarosan új stratégiai kerettervet fogad el.
Ha már az EU-s szabályoknak való megfelelés a kérdés, érdemes az uniós források felhasználását is áttekinteni. Hiszen itt a szabályoktól való eltérésnek konkrét és fájdalmas anyagi következményei lehetnek: kifizetések visszatartása, programok felfüggesztése, és végső esetben forrásvesztés. Az Európai Parlament évente értékeli az EU-források felhasználását, és ennek keretében a hibaszázalék az egyik kézzelfogható mutató, amely alapján az EP hol jobb, hol rosszabb bizonyítványt állít ki.
Tudni kell azonban, hogy a komplikáltságot okozó szabályok egy jelentős részét a tagországok maguk adják hozzá a közös halmazhoz. Majd aztán ha a tagország a saját maga által alkotott kitételeket itt-ott megszegi, az az EU-s hibaszázalékot növeli. A visszatartás és felfüggesztés pedig – amely az európai adófizetők érdekeit és magát az EU-költségvetést kell, hogy védje – az esetek döntő részében összefügg a tagállami irányító szervezet bonyolultságával, politikai vagy más okból elkövetett átszervezésekkel.
Összességében tehát azt mondhatjuk: ahol a túlszabályozottság tényleg fennáll, ott a bizottság már régóta dolgozik azon, hogy a szabályok egyszerűsödjenek, korszerűsödjenek. A probléma azonban biztosan nem tartozik a legfontosabbak közé, amelyek miatt az EU ma nem úgy működik, ahogy az állampolgárok szeretnék.
A frusztráció fő oka ma a valutaunió hiányos szerkezete, amelyből súlyos egyensúlytalanságok és veszteségek fakadtak az elmúlt években. Ezt kell szem előtt tartani a következő hetek vitáiban, amelyek aztán kialakítják az új parlament és az új bizottság napirendjét az EU-ban.
