Martin József Péter, a Transparency International ügyvezető igazgatója:
"A hálapénz, amely jelenleg a magyar egészségügyi rendszer szerves része, nem elsősorban morális és nem is csak büntetőjogi kérdés, utóbbi megítélése ráadásul vitatott. Felszámolása így csupán jogi eszközökkel nem, csak az egészségügyi rendszer mélyreható átalakításával érhető el. Amíg a közpénzek átláthatósága nem biztosított és valamiféle beteg-hozzájárulás nem lesz, addig az orvosok átlagos, nyomott bérszintje fenntartja a hálapénz-rendszert. Magyarországon kettészakadt az egészségügy: a tehetősek egyre kevésbé veszik igénybe az állami ellátórendszert, a társadalom nagyobbik fele viszont a mind kevesebb forrásból gazdálkodó szolgáltatók kiszolgáltatottjává válik. A helyzetet súlyosbítja az elvándorlásból adódó orvoshiány."

Szabó László, az MKB Egészségpénztárának pénztári üzletágvezetője:
"Az illegális magánfinanszírozás „számlásítható” a beteget, a közfinanszírozott intézményt és azok dolgozóit azonos irányú érdekeltségbe terelő módszerrel. Ezt eredményezné egy új finanszírozási és támogatási forma az önkéntes egészségpénztárak rendszerének bővítésével. Lényege, hogy a pénztártag támogatást kapna a „fizetős” közintézményi gyógykezelésekhez. Egységnyi nettó költségvetési kiadás akár annak háromszorosát is bevonná magánerőből az ellátás finanszírozásába. Az alanyi jogon igénybe vehető támogatás valósan ellensúlyozná az ellátás szolidaritási elemének felszámolódásával kapcsolatos aggályokat. Az egészségpénztárak taglétszáma egymillió fő, ennyi család azonnal elérhető lehetőséget kaphatna."

Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség volt elnöke, egykori egészségügyi miniszter:
"A paraszolvencia nem hungarikum, nem a hála jele, nem történelmi tradíció és nem az egészségügyünk lerázhatatlan átka, hanem a diszfunkcionálisan működő magyar egészségügy piaci barométere. A lakosság azért fizet paraszolvenciát, mert az egészségügyi minőségi és mennyiségi szükségleteit az ellátórendszer nem képes kielégíteni. E logika mentén a hálapénz úgy szűnhet meg, ha a prevenciós programokkal csökkentjük a lakosság ellátási igényét, a fejlesztésekkel javítjuk az ellátórendszer minőségét, és ezzel együtt emeljük az egészségügyre fordítható közkiadásokat. Ahogyan a barométer átállításával nem lehet megváltoztatni az időjárást, ugyanúgy az egészségügyet sem a hálapénz oldaláról kell megpróbálni megváltoztatni."

Vidor Eszter, a Nemzeti Betegfórum választmányi tagja:
"A Nemzeti Betegfórum álláspontja szerint elsősorban a betegek rossz beidegződése a hálapénz alapja és forrása. A betegek egy része úgy véli, hogy az emberi bánásmódot csak paraszolvenciával tudja elérni, míg a betegek egy másik része megszokásból nyúl a hálapénzhez, mint az orvosok és szakdolgozók figyelmét, türelmét biztosító eszközökhöz. Az is gyakori, hogy a súlyos beteg hozzátartozóval kapcsolatban a család mindent megpróbál, és az „ártani nem árthat” elve alapján igyekeznek pénzzel előnyökhöz juttatni családtagjukat. Mivel állampolgári jogon mindenki számára biztosítottak a gyógyulás feltételei, erre felvilágosítással és a szemléletváltást segítő kampányokkal kell felhívni a figyelmet."

Mihályi Péter közgazdász, a Pannon Egyetem Pénzügytani Intézeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára:
Noha még közelítő pontosságú becslések sincsenek a hálapénz évenkénti alakulásáról, érzésem szerint ennek relatív nagysága az elmúlt tíz évben csökkent. Az ok: az ágazatban rendelkezésre álló összes forrás – az OEP, az önkormányzatok és az Európai Unió pénze – jobban nőtt, mint ami a fehér borítékba kerül. A változás motorja a gazdagabb betegek leválása az állami egészségügyről. A fizetős magánegészségügy gyorsan bővül, ez vonzza magához a tehetősebb betegeket, a kereslet növekedése pedig növeli a kínálatot. Segít ebben, hogy magánegészségügyben is tág tere van az adókerülésnek, a zsebbe fizetésnek. Nem véletlen, hogy az adóhatóság éppen most jelentette be, hogy a magánorvosok pénztárgépét is be kell majd kötni a NAV-hoz.