Négyszázalékos gazdasági növekedésről nem is álmodhat Magyarország. A közmunka kiterjesztésével, a rezsicsökkentéssel, a választási évvel és az uniós források gyorsuló lehívásával felpumpált idei növekedés hatásai 2016-ra már teljesen kifutnak. Akkor az áhított négyszázalékos bővülés felét sem fogja elérni a növekedés az OECD szerint. Ezzel pedig a régió sereghajtói között leszünk.
Sokáig az autóipar volt az igazi motor, ám az augusztusi termelési adat megmutatta, hogy teljesen megáll az ipar növekedése, ha egy-két autógyár leállítja a futószalagokat. Most egy ideig még tovább húzhatnak a gyárak, de az OECD már figyelmeztet, hogy az autóipari fejlesztések korszaka lezárult. Más nagyvállalat pedig nem akar új üzleteket létrehozni Magyarországon, hiszen a szolgáltatócégeket élből utálja a kormány. A multiellenes – és a piacgazdaságot kicsináló – kormányzati politika így azokat is elriasztotta, akik jó befektetési lehetőséget láttak az országban.
Pedig sokan szeretnek a multiknál dolgozni, mert ezekre a cégekre például sokkal kevésbé jellemző az, hogy minimálbéren jelentik be a dolgozókat, és a hónap elején egy borítékban adják oda a többi pénzt. És a fizetés is időben megérkezik. A legtöbb nagyvállalat munkakultúrát hoz az országba, kiszámíthatóan működik és biztonságot teremt dolgozói számára – már akkor, ha a kormány nem akarja elküldeni őket. Ezeknek a cégeknek az itteni irányítói már alig tudják meggyőzni az anyacég vezetését, hogy Magyarországra hozzanak pénzt. A régió többi, kiszámíthatóbban működő országa jobban teljesít ebben is. Oda szívesebben fektetnek be.
A négyszázalékos gazdasági növekedés felé nem a multik kiűzése és a teljes közfoglalkoztatás vezethet el. A magyar gazdasági csoda csak a kísérleti tankönyvekben eredményes – a valóságban azonban egy tündérmese marad. Ha nem térünk gyorsan vissza az ortodox útra, a realitás a leszakadás lesz.
