Átláthatóság és verseny a bankrendszerben

A kormány az elmúlt évben többször kinyilatkoztatta, hogy elkötelezett a bankszektor hazai tulajdoni arányának növelésében, míg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a nagybankok számának csökkenését vetíti előre. Arról semmilyen hatástanulmány, elemzés nem jelent meg, hogy mi alapozza meg ezeket a kijelentéseket, továbbá, hogy milyen feltételek és költségek mellett mi az a többlet és cél, ami így elérhető.

A magyar állam tavaly nyáron látványos bejelentés mellett megvette a Magyar Külkereskedelmi Bankot és most egy másik bankra, a Budapest Bankra is bejelentkezett. A Nemzetgazdasági Minisztérium akkori bejelentése szerint „a kormány célja, hogy az MKB-t aktív, jövedelmező bankká alakítsa át, ezért kiemelten fontos a jelenlegi ügyfélkör megtartása, sőt bővítése”.

Az állam az MKB Bankot 55 millió euróért vette meg, azzal a feltétellel, hogy a korábbi tulajdonos, a Bayern LB 270 millió euró összeggel feltőkésíti a bankot. A bejelentést követően az MNB tavaly július végén közölte, hogy a tranzakció előtt a magyar állam, mint potenciális vevő megismerte a bank tényleges helyzetét, a 270 millió eurós tőkeemeléssel az MKB tőkeellátottsága megfelelő, továbbá a rossz portfolió leválasztása után a bank jövedelmezővé tehető, és nincs információja arról, hogy ezt bármi is akadályozná. Jegybankhoz szokatlan módon még azt is kijelentette, hogy az MKB legfeljebb 100 millió eurós értéket képviselhet.

Azt üzenték, hogy az állam jó üzletet csinált a bank megvételével. Éppen ezért volt váratlan az a decemberi bejelentés, hogy az MNB átveszi a magyar államtól az MKB-t. Külső szemlélő számára ez nem bír nagy jelentőséggel, egyik is, a másik is az állam. Ez azonban nem így van. Az MNB, amely a pénzkibocsátó jegybank, egyben felügyeleti hatóság is (és még sok minden irányítója), csak szanálási célból vehet át hitelintézetet. Miközben az MNB december közepén kiadott közleménye szerint „az MKB-csoport tőke- és likviditási helyzete kielégítő”, az intézkedésről december végén nyilvánosságra hozott határozat szerint az MNB azért veszi át a bankot, mert az fizetésképtelen, vagy várhatóan fizetésképtelenné válik, és nincs olyan befektető vagy intézmény, aki ezt megakadályozhatná. Az indoklásnak ez a része azt is üzenheti, hogy mégsem olyan jó tulajdonos az állam, mert nem tudja, vagy nem akarja rendezni a megvásárolt bank helyzetét.

A helyzet apró jogi pikantériája, hogy miközben az MNB határozat december 18-i dátumú, csak a december 19-i Magyar Közlönyben jelent meg – amely csak a kihirdetés követő 30. napon lesz hatályos – az az MNB rendelet, ami meghatározza, milyen feltételek alapján lehet kijelenteni egy bankról, hogy fizetésképtelen vagy várhatóan fizetésképtelenné válhat. Az MKB Bank tőkemegfelelési mutatója 2014. június végén, egyedi szinten 19,45 százalék (csoportszinten 17,61 százalék) volt, míg a bankrendszeré 17,4 százalék, vagyis a törvényi előírásokat jóval meghaladja, ezért fennálló fizetésképtelenségről nem beszélhetünk.

A szanálási törvényhez kapcsolódó rendelet alapján az MNB várhatóan fizetésképtelennek minősíthet egy bankot akkor is, ha tőkemegfelelési mutatója tizenkét hónapon belül valószínűsíthetően 20 százalékkal elmarad az elvárt szinttől. Ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, a bank eszközeire körülbelül 170 milliárd forintos veszteséget kell elkönyvelni. Az MKB mérlegfőösszeg szerinti piaci részesedése már nem éri el a 7 százalékot, azonban a bankrendszer összes projekthiteleinek több mint 30 százaléka náluk van. Ezek többsége ingatlan projekthitel, ahol a hitel értékét (és az értékvesztést) a biztosítékok, vagyis az ingatlanértékelés eredménye határozza meg. Ezen kereskedelemi ingatlan portfolió egy részét vélhetően a szintén az MNB irányítása alatt álló, a közelmúltban megalakult Magyar Reorganizációs és Követeléskezelő (MARK) Zrt. fogja megvásárolni.

Az állam bankrendszert érintő érdeklődésének még lehet egy másik vonatkozása is. Az európai uniós támogatások mostani időszakában jelentősen megnő a visszatérítendő támogatások jelentősége, amihez nagyon fontos feltétel a vállalati banki finanszírozási ismeret, tudás és hálózat. A konstrukció az üzleti kereskedelemi bankok bázisán hatékonyan tudna működni, de az állam vélhetően itt sem szeretné átadni a lehetőséget.
A tavalyi év végén módosították a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) tevékenységi körét úgy, hogy teljes körű jogkört kapott az uniós és egyéb állami támogatások lebonyolítására. Miután az MFB erre sem elégséges kapacitással, sem hálózattal nem rendelkezik, célszerűnek látszik, hogy erre állami befolyású bankok kapjanak felhatalmazást.

Az elmúlt év azt mutatja, hogy az államnak igenis határozott szándékai vannak a bankrendszer feletti befolyása erősítésében, ami nem erősíti a versenyt és nem is kellően átlátható a tényleges szándék. Ha az állam adófizetők pénzét fekteti bankokba, a közérdek azt kívánná, hogy ezekre a társaságokra legalább olyan nyilvánosságra hozatali szabályok vonatkoznának, mint a tőzsdén jegyzett bankokra. És ezt a szabályt nemcsak a pénzintézetekre, hanem más állami tulajdonú cégekre is alkalmazni kellene.