Paks II.: Túlfűtött vita

Az lenne a meglepő, ha egyszer Magyarországon egy nagy horderejű üzleti vagy szabályozási kérdés nem válna azonnal politikai csatározások tárgyává. Most éppen Paks II. körül van újabb botrány, csakhogy a tények ezúttal nem indokolják ezt.

Abból a valós brüsszeli elvárásból, hogy Paks II. fűtőelem-szállítási szerződését hozzá kell igazítani az uniós elvárásokhoz – ami egyébként folyik – arra a téves következtetésre jutott a Financial Times, hogy az egész projektnek annyi. Bár a dolog a lap szerint is helyretehető a kifogásolt szerződés módosításával, az írás szerzője nem erre, hanem a Brüsszel-Moszkva feszültségre és a magyar-orosz gazdasági kapcsolatokra, vagyis a szerinte a beruházás ellen szóló tényekre összpontosított. Így nem csoda, ha először a magyar média is Paks II. elkaszálásáról számolt be, sűrűn idézgetve a kapacitáspótlást egyébként is ellenzők gondolatait. Később azután helyre került a dolog, de akkor sem a kormányzati kommunikáció csúcsteljesítményeként.

Az alaphelyzet pedig egyszerű. Az Euratom nem emelt kifogást a beruházásról szóló, 2014 januári kormányközi megállapodás ellen, tehát nincs elkaszálás. Akkor sincs, ha az egyik szerződéssel baj van, hiszen nem azon múlik a beruházás. Ha viszont az uniós szabályozás szerint Paks II. nem támaszkodhat egyetlen fűtőelem-szállítóra, akkor nem most „kellene dolgozni” az alternatív szállítók esetleges bevonásán, hanem eleve olyan megállapodást kellett volna kötni, ami megfelel az uniós elvárásoknak. Sovány ellenérv, hogy a Roszatom egyébként sem kért üzemanyag-szállítási kizárólagosságot. Minek kért volna, ha a partnersége eleve 20 évre szól?
A finn atomerőmű projektcég tavaly csak 10 évre kötelezte el magát az orosz szállító leánycégével, pedig a 34 százaléka a Roszatom kezében van. Igaz, a finneknek könnyebb volt: azt az időt és energiát is a projektjük előkészítésére fordíthatták, amit a hazai politikusok a szerződések titkosítására.