Erősen indította tőzsdei pályafutását a Wizz Air a londoni parketten, hiszen a döntő többségében az intézményi szereplők számára elérhető feltételes kereskedési szakasz első napján közel 9 százalékot ugrott részvényének árfolyama. Abból a szempontból ez nem érhette hatalmas meglepetésként a piaci szereplőket, hogy a részvényenkénti 11,5 fontos kibocsátási ár mellett a cég részvényei inkább olcsónak tűntek a versenytársakhoz képest. Azóta is szépen erősödött a Wizz Air árfolyama, így egy komolyabb felértékelődést követően indulhat el hétfőn a szélesebb közönség előtt is a kereskedés.
Azt nehéz megjósolni, hogy mi lesz a Wizz Air árfolyamával az elkövetkezendő hetekben-hónapokban, mindenesetre a társaság „ultrafapados” stratégiája kedvező fogadtatásra találhat a befektetők között. Ennek a stratégiának a lényege, hogy a vállalat a lehető legalacsonyabban tartsa a költségeit, és hogy ennek köszönhetően minél olcsóbb jegyárakat tudjon kínálni az utasoknak. A részvényesek sem panaszkodhatnak persze, hiszen minden egyéb szolgáltatásért borsos árat kér a légitársaság, ami javítja a vállalat nyereségességi mutatóit.
Az elmúlt néhány évben a cég kifejezetten jó eredményeket ért el. Bevételeit több mint húsz százalékkal bővítette éves átlagban, míg eredményessége még ennél is magasabb ütemben növekedett. A társaság terveiből ráadásul azt lehet kiolvasni, hogy nem állnak le a terjeszkedéssel: 2017-re a mostani 54-ről 85-re szeretnék bővíteni repülőgépparkjukat, ami bizony komoly kapacitásnövekedést jelentene. Ráadásul már nem csak a 180 férőhelyes Airbus A320-asok lesznek szolgálatban a Wizz Airnél, hanem érkezik néhány A321-es is, amelyeken 50 ülőhellyel több van, ez pedig segíthet abban, hogy még jobban optimalizálja a vállalat flottamenedzsmentjét.
Ha tényleg tudják tartani ezt az alacsony költségszintet, akkor minden esély megvan arra, hogy hosszú távon is jó sztori legyen a Wizz Air tőzsdei szereplése. Persze ezen kívül még nagyon sok tényezőtől függ a cég jövőbeli teljesítménye, az egyik ilyen az olajár alakulása. Ha a jelenlegi szinteknél tartósan magasabban stabilizálódik az olajár, az értelemszerűen kedvezőtlen lenne a légitársaságoknak, bár hozzá kell tenni, hogy a cégek üzemanyag fedezési politikája nagyrészt limitálja a pozitív és a negatív hatásokat is. Persze ez nem jelenti azt, hogy a piaci reakciók rövidtávon ne lehetnének akár jelentősek is.
Az is egyelőre a jövő zenéje, hogy a bővülő kapacitást képes lesz-e hatékonyan kihasználni a Wizz Air, hiszen kérdés, hogy az új útvonalakon és a keletebbre fekvő területekre repülő gépeken is fent tudják-e tartani a viszonylag erős kihasználtsági rátát. A keletre irányuló stratégia, bár kétségtelenül nagyobb növekedési potenciállal kecsegtet, fokozott kockázattal is jár együtt. Például az ukrajnai események is okoztak fejfájást a Wizz Airnek, amire bár gyorsan és rugalmasan reagált a társaság, a megcsappanó keresleten és a gyengülő hrivnyán keresztüli a negatívumokat nem tudta teljes mértékben elkerülni a cég.
Azt viszont pozitív jelzésként értékelhetjük, hogy az amerikai kockázati tőketársaság, az Indigo Partners a kibocsátást követően is meghatározó tulajdonos maradt a cégben, vagyis számít arra, hogy a kibocsátási árnál lényegesen jobb árfolyamon tud majd kiszállni a Wizz Airből. Ez ugyanakkor egy kockázatot is jelent a többi részvényesnek, ugyanis ha lejár a 180 napos részvényértékesítési moratórium – amit az eladó részvényesek vállaltak –, érkezhetnek nagyobb kilengések az árfolyamban, ha tulajdonosi értékesítésekről hallunk.
Néhány nap elteltével azt elmondhatjuk, hogy meglehetősen jó időpontot választott a Wizz Air a tőzsdei debütáláshoz. Kíváncsian várjuk, hogy hosszú távon merre fejlődik a történet: a piaci környezet jelenlegi állását és a cég stratégiáját látva akár még tőzsdei sikersztori is lehet a dologból.
