BUX 51,446.2
+0.16%
BUMIX 4,360.92
-0.03%
CETOP20 2,327.67
-1.03%
OTP 17,555
-0.06%
KPACK 16,800
0.00%
0.00%
-2.72%
0.00%
+0.67%
ZWACK 16,400
-0.61%
0.00%
ANY 1,595
+1.27%
RABA 1,530
-0.65%
0.00%
-0.58%
+0.28%
-0.35%
-0.79%
-1.14%
+0.90%
+0.30%
OTT1 149.2
0.00%
-0.83%
MOL 2,476
+0.57%
-0.97%
ALTEO 1,360
-0.73%
0.00%
+2.80%
EHEP 1,900
0.00%
0.00%
+0.50%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-3.59%
-22.63%
0.00%
SunDell 37,200
0.00%
-3.79%
+1.35%
+0.57%
0.00%
+0.31%
+2.19%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Roubini: A fiskális politika visszatérése

A 2008-as globális pénzügyi válság óta a fejlett gazdaságokban nagyrészt a monetáris politikára hárult az aggregált kereslet fenntartásának, a növekedés elősegítésének és a defláció megelőzésének a feladata. A fiskális politika a nagy költségvetési deficitek és a növekvő adósságállományok szorításában volt, sőt sok ország megszorításokat alkalmazott az államadósság fenntarthatóságának biztosításáért. Nyolc évvel később eljött az idő, hogy a monetáris politika átadja a stafétabotot a fiskális politikának.

Monetáris lazítás

Miután a monetáris politika volt az egyetlen szóba jöhető megoldás a gazdaság élénkítésére, a központi bankok egyre inkább azt az irányt követték, hogy nem hagyományos monetáris intézkedéseket vezettek be. Azzal kezdték, hogy a kamatokat zéró szintre csökkentették, később bevezették az előretekintő iránymutatást (forward guidance), amellyel elkötelezték magukat arra, hogy az irányadó kamatokat zéró szinten tartják egy hosszabb időszakon át.

Gyors egymásutánban a legfejlettebb országok központi bankjai mennyiségi lazításba is kezdtek, jelentős mennyiségben vásároltak hosszú távú állampapírokat, hogy csökkentsék azok hozamait. Továbbá hozzáfogtak a credit easinghez (CE) is, azaz a magáneszközök (így jelzálog- vagy eszközfedezetű értékpapírok, fedezett kötvények, vállalati kötvények, ingatlanalapok részvényeinek – a szerk.) vásárlásához, hogy ezzel csökkentsék a magánszektor hitelfelvételi költségeit. Legújabban pedig néhány jegybank – beleértve az Európai Központi Bankot (EKB), a japán jegybankot és további pár európai ország központi bankját – negatív tartományba csökkentette a kamatrátát.

Elérték határaikat

Ezek az intézkedések növelték az eszközárakat, és erősítették a gazdasági növekedést, illetve megelőzték a deflációt, azonban mára már kezdik elérni határaikat. Valójában a negatív irányadó kamatráták csökkenthetik a bankok profitabilitását, és így a bankok hitelezési hajlandóságát. Ami pedig a mennyiségi lazítást illeti, a központi bankok egyszerűen kifogyhatnak a megvásárolható államkötvényekből.

Mégis a legtöbb gazdaság messze van még attól az állapottól, ahol lennie kellene. Ha a trend alatti növekedés folytatódik, a monetáris politikának feltehetően majd nem állnak rendelkezésére a gazdaság beindításához szükséges eszközök, különösen, ha az alacsony valószínűségű – gazdasági, pénzügyi, politikai vagy geopolitikai –, de pusztító erejű események (tail risk) is aláássák a kilábalást. Ha a kereskedelmi bankok bármilyen okból a magánszektor hitelezése csökkentésének irányába mozdulnak el, akkor a monetáris politika kevésbé vagy nem hatékonnyá, vagy akár kontraproduktívvá válhat.

Nagyobb felelősség

Egy ilyen helyzetben a fiskális politika lehet az egyetlen hatékony gazdaságpolitikai eszköz, amelynek így jóval nagyobb felelősséget kellene vállalnia a recessziós nyomás leküzdése érdekében. De nem kell addig várni, amíg a központi bankok kifogynak az eszköztáraikból. Már most hozzá kellene kezdeni a fiskális politika aktiválásához, mégpedig több okból is. Először is, a fájdalmas megszorításoknak köszönhetően a költségvetési deficitek és az államadósságok mértéke csökkent, ami azt jelenti, hogy a legfejlettebb gazdaságok legtöbbjében most valamennyi fiskális mozgástér rendelkezésre áll a kereslet erősítésére. A központi bankok zéróközeli irányadó kamatrátája, valamint az adósságok mennyiségi lazítás révén történő, hatékony monetizálása erősítené a fiskális politika hatását az aggregált keresletre. A hosszú távú állampapírok hozamai történelmi mélyben vannak, ami lehetővé teszi a kormányzatok számára, hogy növeljék az állami kiadásokat és/vagy csökkentsék az adókat, miközben a költségvetési hiányt olcsóbban tudják finanszírozni.

Készül a G7

A legfejlettebb gazdaságok legtöbbjének szüksége van arra, hogy feljavítsa vagy pótolja az omladozó infrastruktúráját. Ez olyan beruházások révén valósulhatna meg, amelyek haszna nagyobb lenne, mint az állampapíroknak, különösen manapság, amikor a kötvényhozamok igen alacsonyak. Az állami infrastruktúra nemcsak növeli az aggregált keresletet, hanem fokozza az aggregált kínálatot is, miután az erősíti a magánszektor produktivitását és hatékonyságát.

A jó hír az, hogy úgy tűnik, a G7-ek fejlett gazdaságai arra készülnek – vagy talán már hozzá is kezdtek –, hogy jobban támaszkodnak a fiskális politikára a harmatos gazdasági növekedés beindítása terén, még ha a megszorítások retorikáját fenn is tartják. Kanadában Justin Trudeau miniszterelnök kabinetje az állami infrastruktúra erősítésére vonatkozó tervet jelentett be. Továbbá Abe Sindzó japán kormányfő döntött arról, hogy elhalasztja a jövő évre tervezett, kockázatosnak tűnő fogyasztásiadó-emelést, illetve azt is bejelentette, hogy növelik a költségvetést az állami kiadások emelése és a háztartások vásárlóerejének erősítése érdekében.

Élénkíthet Anglia és az eurózóna is

Az Egyesült Királyságban a Theresa May miniszterelnök vezette új kormányzat pedig feladta azt a célkitűzést, hogy az évtized végére megszűnjön a költségvetés hiánya. A Brexit-referendum következtében May kormányzata expanzív költségvetési intézkedéseket dolgozott ki a növekedés erősítése, illetve az elmúlt évtizedben leszakadó városok, régiók és társadalmi csoportok gazdasági helyzetének javítása érdekében.
Még az eurózónában is látni az ebbe az irányba mutató jeleket.

Németország többet fog költeni a menekültekre, a védelemre, a biztonságra és az infrastruktúrára, miközben mérsékelten csökkenti az adókat. Továbbá azzal, hogy az Európai Bizottság nagyobb rugalmasságot mutat a fiskális célkitűzések, előírások terén, az eurózóna többi része is képes lehet arra, hogy hatékonyabban használja a fiskális politikát. Ha az úgynevezett Juncker-tervet (amely az Európai Bizottság elnökéről, Jean-Claude Junckerről kapta nevét) teljes mértékben megvalósítják, akkor az szerte az Európai Unióban növelni fogja az állami beruházások mértékét.

Clinton és Trump is költekezhet

Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, valamennyi élénkítésre sor kerül majd az USA-ban is, függetlenül attól, hogy Hillary Clinton vagy Donald Trump nyeri meg az elnökválasztást. Mindkét elnökjelölt támogatja az infrastrukturális beruházásokat célzó költekezés fokozását, illetve a védelmi célú kiadások növelését. Mindketten támogatják a polgári célú kiadásokra vonatkozó limit lazítását, valamint a társasági adó reformját.

Trumpnak emellett van egy adócsökkentési terve, amely nem lenne bevételsemleges, és így az növelné a költségvetés hiányát (bár ennek a programnak a keresletre gyakorolt hatása valószínűleg kicsi lenne, mi­után annak előnyei a legfelső jövedelmű rétegeknél koncentrálódnának).
Jó irányba mennek

A G7-ek ezen nem koordinált intézkedéseiből keletkező fiskális élénkítés várhatóan igen mérsékelt lesz, legfeljebb a GDP 0,5 százalékát kitevő évi pótlólagos gazdasági stimulust jelentenek pár éven át. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg garantálva lesznek a további élénkítő intézkedések, különösen az állami infrastrukturális beruházások terén. A mindezidáig elkezdett vagy tervezett intézkedések már a jó irányba tett lépéseket jelentik.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org

Kapcsolódó cikkek