Donald Trump győzelménél is meglepőbb, ahogy a piacok reagáltak az eseményre.
Az előzetes esélylatolgatások és elemzések forgatókönyvei alapján a jóval esélytelenebbnek tartott republikánus jelölt hatalomra kerülése esetén drámai változásoknak kellene történniük a pénzügyi piacokon. Konszenzusos vélemény szerint feltámad a kockázatkerülés, ami elsősorban a részvény- és árupiacokat, valamint a kötvény- és devizapiacok közül a rizikósabbakat sújtja. Az előzetes jóslatok szerint Trump győzelme esetén a befektetők a biztonságosabb kötvénypiacok felé húzódhatnak, amit – a várható gazdasági lassulástól való félelem miatt – a jegybankok kiújuló élénkítési kényszere is támogathat.
Mi lehet az oka, hogy a piacok szinte alig reagáltak a meglepőnek tartott és nagy hatásúnak jósolt eredményre?
Egyrészről a „meglepetés” talán mégsem volt akkora, mint amennyire a közvélemény-kutatásokból, politikai elemzésekből, illetve a fogadóirodák jegyzéseiből tűnhetett. A befektetői fejekben élénken él még a június végi Brexit-sztori, amelyet szintén sikerült nagyon elnézni. Trump győzelmével mint reális szcenárióval minden józan befektetőnek számolnia kellett, még ha nem is alapforgatókönyvként.
Másrészt az előzetes elemzői aggodalmak – a Brexithez hasonlóan – túlzónak tűntek. Bár a kampányidőszak üzeneteiből kétségtelenül radikális forgatókönyveket, illetve óriási kockázatokat lehetett kiolvasni, józan ésszel mégsem tűnik logikusnak, hogy az új elnök hatalmas kezdeti gazdasági és piaci károkozással veszélyeztesse a teljes ciklus eredményességét. Trump gazdasági csapatát és a konkrét programját ugyan még nem ismerjük, de a racionalitás azt sugallja, hogy a szavazók voksainak megszerzését követően a gazdasági szereplők és a piacok bizalmának megnyerése válhat prioritássá. Várakozásaim szerint a következő hetekben a gazdaságélénkítő programok kerülhetnek fókuszba, míg a protekcionizmus erősítését célzó ígéretek – legalábbis átmenetileg – háttérbe szorulhatnak.
Az óvatos piaci pozicionáltságnak is jelentős szerepe lehetett a viszonylag higgadt fogadtatásban. A Brexit-analógia itt is érvényes: egy nehezen megjósolható kimenetű esemény előtt természetes reakció, hogy a befektetők visszavesznek a kockázatvállalásból. Most is ez történt: az alapkezelők a kockázatosabb eszközökben lévő kitettségeiket visszavágták, illetve részben lefedezték. Ezt támasztja alá, hogy a befektetési alapok készpénzhányada tizenöt éve nem látott magasságba emelkedett. A vagyonkezelők jelentős része tehát a választásokat övező bizonytalanság lecsengését követően inkább vételi lehetőségeket keres, mintsem utólag próbál megszabadulni a kényelmetlenné vált többletkockázatoktól.
A fentiek miatt akár még az a fura helyzet is előállhat, hogy a Trump-győzelem esetére várt „piaci összeomlás” (de legalább érdemi korrekció) helyett újabb kockázatvállalási hullám indulhat meg. Ha a kampányidőszak inkonzisztens és demagóg ígéretei után egy új ösztönzési módszerekkel kísérletező, határozottan növekedésorientált vezetés állna fel, az a részvénypiaci befektetőknek új sztorit adhat. Ez a hatás a világ Egyesült Államokon kívüli részére annak függvényében terjedhet ki, hogy a Trump-adminisztráció milyen mértékben vesz vissza a protekcionista ígéretekből.
Azért a befektetési univerzumban félnivaló is akad: ha „bejön” Trump új gazdaságpolitikája, az a gyorsabb növekedés mellett magasabb inflációt és államadósságot is hozhat magával, ami elsősorban a kötvénybefektetők számára okozhat fejfájást.
